„Ott ül a förtelmes szakadék szélén, a pusztulás szélén, már húzza lefelé a mélység, és ő csak legyint, befogja a fülét, mikor a veszedelemre figyelmeztetik! De hát mire vár? Csodára talán? Igen, csakis így lehet! Hát nem a téboly tünetei ezek?” – Dosztojevszkij. A nagy mester bölcs szavai után mit is mondhatnánk még, jöjjenek a legőrültebb történetek a turáni téboly legutóbbi naptári évéből.

A nemzet „Palibácsija”

„Ahogy Kányádi Sándor írja, éjfélkor férfiasan kezet fog a múlttal a jövendő. Így fogjunk kezet mi is saját valónk elmúlt énjével, s az új esztendő első napján vessünk számot az elvégzett és a még ránk váró feladatokról.” – mondta 2011. újévi beszédében nemzetünk Palibácsija. Ráadásul pontos forrásmegjelöléssel. Későbbi káromlóinak egyfajta üzenetként: lehet, hogy a múltban volt, amikor még nem ismerte ezt az eljárást, de azóta kiköszörülte a csorbát, tanult tudós lett, ki tanítja nemzetét. Ekkor még nem sejthettük valódi mélységét ennek a Sándor-palotában futkosva (mégiscsak sportember, a mozgást népszerűsítette még újévkor is!) elmondott történelmi memorandumnak.

"A szocializmus eltűnt, hisz befogadta a polgári Magyarország. Mi pedig fizetjük."

Palibácsi egyrészt a magyar történelem kontinuitását jelenítette meg múlt és jövő kézfogásában: feltételezett bűnök, melyek ott lapulnak a szekrényben, de nem beszélünk róla, így nem is léteznek (büntetett előélet vagy ügynök múlt, lopott doktori – sose derül ki, de ami elmúlt, azt ebben az országban nem pellengérre állítani, hanem befogadni kell); másrészt pajzsra emelésével megszűnt a rendszerváltozást követő értelmiségi holtvágány a köztársasági elnöki titulus esetében. Végre nem valami műfordító vagy alkotmányjogász ül távol a néplélektől egy irodában, hanem egy egyszerű, magyar gyerek, ráadásul bajnok, egy palotában! Kész népmese, a legkisebb bajvívó a kispadról felkapaszkodik a várhegyre. Igaz, nem tud helyesen írni, de szereti a Győri kekszet. A szocializmus eltűnt, hisz befogadta a polgári Magyarország. Mi pedig fizetjük.

Egy lézeres nábob

Az egyszeri halandó ember mindig is félelemmel vegyes tisztelettel viseltetett a polihisztorok irányába. Különösen az olyanfélék iránt érzünk mély megbecsülést, akik tisztában is vannak értékükkel, és ennek az értéknek megfelelő módon és minőségben élik az életüket. Gubcsi Lajos ilyen nagyszabású ember. Szeret a középpontban lenni, szereti megmutatni, hogy ő mi mindent megtehet, pardon, hogy ő mennyi mindent elért már. Vannak ugyan kínos apróságok, mint hogy tehetséges újságíróként egy rég letűnt rendszer ifjúsági lapjának volt főszerkesztője, illetve a Pártban is komolyabb funkciókat töltött be.

"Ahogyan már említettük, Gubcsi Lajos nagyszabású ember. Ha már kiadványt kell szerkesztenie a minisztérium megbízásából, az miért ne lehetne a saját könyve? Ha már kiadja, akkor azért miért ne vehetne fel tiszteletdíjat? Hiszen saját szellemi termékéről van szó."

Ebben az országban mindig az ellenzéki pártokban politizáló volt kommunisták felelősek a régi rendszer összes bűnéért, ezért ha valaki időben az ellenoldalra helyezkedik, akkor minden múltjából származó kellemetlenségnek könnyedén elejét veheti. Tehát lazán lehet belőle az antikommunista-rendszerváltókból álló kormány regnálása idején a HM Zrínyi Kommunikációs Kft. vezérigazgatója is. Mint ilyen, főhősünk a Honvédelmi Minisztérium píár és reklám feladatköréért felelt. Ezen feladatkörök többek között kiadványszerkesztést és lapkiadást is magukba foglaltak.

Ahogyan már említettük, Gubcsi Lajos nagyszabású ember. Ha már kiadványt kell szerkesztenie a minisztérium megbízásából, az miért ne lehetne a saját könyve? Ha már kiadja, akkor azért miért ne vehetne fel tiszteletdíjat? Hiszen saját szellemi termékéről van szó. Azonban egy igazi nagyvilági embernek, aki tényleg érzi az élet törékeny értékét, vannak más jellegű igényei is. Ahogyan az ember idősödik, megváltozik a világról alkotott képe is. Sartre, a nagy francia író gondolatát magáévá téve, az internacionalista proletár öntudatot a bohém ifjúság szeszélyeként hátrahagyva, már deresedő halántékkal az ember mégis szívesebben fordul a nemzet nagyjai felé, és emeltet szobrot a saját kertjébe HM költségen Isten Ostorának, a retteget hunnak, Attila királynak.

Fontos szempont még a tiszta és egészséges környezet, valamint a takarékosság is. Tehát érdemes a HM takarítónőit befogni egy kis maszekolásra, és a tiszta utca rendes ház elvét követve otthonunkat is velük sepertetni makulátlanra.

Hősünk mindezeket leköröző, legnagyobb dobása kétségtelenül az volt, amikor a példaképéről, II. Rákóczi Ferenc fejedelemről készített rockoperájában a stáblistán való feltüntetés nélkül szerepeltette statisztaként a HM több illusztris tagját. Talán a réges-rég feledésbe merült osztályharcos meggyőződés nosztalgikus visszatérésével lehetne legegyszerűbben magyarázni a történteket, ugyanis a fejedelem jobbágyait többek között Magyar Gábor vállalkozásfejlesztési vezető, Tóth László pénzügyi vezető, Gárdos Vilmos üzemeltetési vezető, valamint Isaszegi János nyugalmazott vezérőrnagy alakították.

A fentebb taglalt ügyekhez képest meglepően pitiáner stikli okozta a bukást. Történt ugyanis, hogy Gubcsi úr lézerblokkolót helyeztetett autójába, amiről az index.hu hírportál be is számolt. A cikkre való reakció lényegét tekintve kimerítette a kommunikációs öngyilkosság fogalmát. Tehát, ha in flagranti rosszalkodáson kapnak minket, akkor igen csak kontraproduktív védekezési stratégia, ha azt mondjuk, hogy csak a belső informátor lebuktatása végett autókázunk lézerblokkolóval felszerelkezve, már több hónapja. Ám valószínűleg itt is csak az ominózus utolsó cseppről volt szó, hiszen több honatya autóján is fedeztek már fel ilyen kütyüket, de a tömeges lemondásdömping elmaradt, csak hősünknek kellett távoznia. A magyar közélet egy igazi nábobbal lett szegényebb.

Ajtódísszel kisbabát

Követezzen egy újabb történet az egészségügy berkeiből, mely a mostani kormányzati ciklus egész kis csodabirodalma, ahol bármi megtörténhet. Az unortodox harc a népességpolitikára is átterjedt egy rövid ideig, félreverték a harangokat – „Fogy a magyar!”. Zúgott a tömeg, így Soltész Miklós szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár bejelentette: bevetjük a babaszaporító ajtódíszeket.

"Ezt az ötletet reaktiválták a 2011-es gyászos népesedési adatok hatására a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban, így az újdonsült anyukák gyermekük mellé kis karton ajtódíszt is kapnak mostantól kórházi tartózkodásuk során."

A történet előzménye, hogy a Dr. Kopp Mária által 2009-ben életre hívott Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom keretében (mely a népességfogyás megállításáért dolgozik) tevékenykedő Népesedési Kerekasztal elhatározta, hogy a gyermekvállalási kedvet elősegítendő be kéne vezetni a szülést jelző zászlókat a portáknál. Amely családnál gyermek születik, kifüggeszti a gyermekáldást jelző lobogót, így a közösség is tudhat az örömről, segíthet a családnak. Ezt az ötletet reaktiválták a 2011-es gyászos népesedési adatok hatására a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban, így az újdonsült anyukák gyermekük mellé kis karton ajtódíszt is kapnak mostantól korházi tartózkodásuk során. Ahogy az államtitkár fogalmazott: „El kell érnünk, hogy ne csak az anyagi támogatás legyen fontos a gyermekvállalásban”.

Mit is lehet erre mondani? Ösztönös zsenialitással van dolgunk, egy ötlet, ami kézenfekvő, könnyen megvalósítható mégse jutott eddig senkinek az eszébe: a mágikus kartonpapír (kis szalaggal)! Kinek kéne kiszámítható gazdasági háttér, élhető GYES/GYED, magasabb átlagfizetés vagy családbarát munkavállalói környezet a továbbiakban? Hiszen itt a kartonpapír! A bébi-tápszeresek azóta is alig bírják kiszolgálni a dömpinget…

Szócska a punk és az egészségügyi anyukád

A közélet iránt érdeklődők évről-évre félelemmel tekintenek a jövőbe, hogy „ezek után kész vége, nem lesz folytatás, hiszen ezt nem lehet fokozni”. De ahogy ez lenni szokott, az újév ismét erőt vett magán és cáfolt: van még szín a politikai palettán, új demiurgoszok, új mitológiák. Ennek egyik emblematikus karaktere a tavalyi évből Szócska Miklós, punk dalszöveg íróból lett egészségügyi államtitkár, akinek rétori működése révén ismét a puritán őszinteség vert tanyát a felelős politika világában.

 „Ez egy egyszálgitáros műfaj” és „teljesen jogosan küldenek el engem az anyámba".

A legismertebb anekdota talán a SOTE-n, az egészségügy átalakítását felvázoló Semmelweis-tervnek nevezett vitairatról tartott fórumról származik. Itt majd 150 kórházi ember panaszolta el az egészségügy helyzetét Szócskának, aki a kritikák kereszttüzében a múlt bölcsességéből merített útmutatást, majd elmondta, hogy „Ez egy egyszálgitáros műfaj” és „teljesen jogosan küldenek el engem az anyámba". Szócska levél a Semmelweisiekhez produkciójának nem is maradt el a hatása, heteken keresztül cikkezett a magyar média az egészségügy apokalipsziséről. Aztán persze az olyan tutiságok, mint az állami alkalmazottaknak kihirdetett ingyenes VIP kórházi ellátás, vagy az otthon engedélyezett szülést követő legalizáljuk a hálapénzt elképzelések (egy szülés=60-100 ezer forint, vagy pottyantsd ki a sufniban) történetek elhomályosították jelentőségét, de a színes karakter és az őszinteség velünk marad.

Michelin csillagos börtönök?

Szerkesztőségünk visszatérő témája a kollégiumokban és a büntetés-végrehajtási intézményekben uralkodó állapotok összehasonlítása. Korábban a kecskeméti VIP börtön luxuskörülményeiről értekeztünk, ezúttal a gyulai kóter keltette fel figyelmünket.

A beol.hu hiánypótló cikke számol be az egészen elképesztő helyzetről, miszerint a gyulai büntetés-végrehajtási intézetben bizony mesterszakács főz a rabokra, de nem is akármilyen. Ambrus György a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség regionális elnöke, a 2009-es szakácsolimpia aranyérmes versenyzője volt.

"Kíváncsian várjuk, hogy mikor merül fel az őrizetesek nyugalmának megőrzése végett az ötlet, hogy minden zárkához napi szinten kirendeljenek néhány 18 éves maláj személyi masszőr leányzót. Vagy toronyórát lánccal, meg fele királyságot, tejet, mézet, kádat, Kánaánt."

Arató Ferenc, az intézmény parancsnoka így indokolta a mesterszakács szükségességét: „Nagyon fontos, hogy a fogvatartottak elégedettek legyenek az étellel. Ha hidegen kapják az ebédet, ha éhesen maradnak, idegesebbek, feszültebbek lesznek, nehezebb megtartani közöttük a rendet. Itt bent nem sok öröme van az embereknek, az evés az egyik, ami jobb kedvre derítheti őket”. Kíváncsian várjuk, hogy mikor merül fel az őrizetesek nyugalmának megőrzése végett az ötlet, hogy minden zárkához napi szinten kirendeljenek néhány 18 éves maláj személyi masszőr leányzót. Vagy toronyórát lánccal, meg fele királyságot, tejet, mézet, kádat, Kánaánt.

A korszakalkotó javaslat akkor a következő. Figyelembe véve a kinti és benti tendenciák alakulását, illetve a tényt, hogy egy végigdolgozott élet után nagyon sok nyugdíjas nem engedheti meg magának a grízgaluska levest rántott hússal – főleg a nagy nemzeti nyugdíj-einstand után lesznek ebből nehézségek –, nyugodt szívvel tudjuk indítványozni, ha beleuntunk a rendkívül energia- és időigényes egzisztenciateremtésbe és fenntartásba, akkor inkább megfelelő időközönként fél téglával hajítsuk be egy tetszőleges kirakat ablakát. Ha így teszünk, ezzel jegyet váltunk az elitbe. Napi nyugalmunk megőrzése érdekében ugyanis mesterszakács fogja számunkra elkészíteni a finomabbnál finomabb falatokat. Szóval, téglára magyar!