Egyszer jó volna karácsony előtt szeretni a Jézust. Ha már arról van szó ugye, hogy megszületett. Egyszer jó volna, ha nem zúdulna már ránk folyton a pártpolitika, mely esküdt ellensége lett a nyugalomnak. Még karácsony előtt, december 23-án is. Hiába dobjuk el messzire magunktól, mindig visszarepül hozzánk, mint a frizbi. Nem, sosem lehet nyugtunk, mert még egy nappal karácsony előtt is kormányzati PR „beszélgetéseket” kapunk. Megnyugtató, de hamis frázisokat, ami mögé díszletként az adventi koszorút is berakták. Mert a béke a legfontosabb karácsonykor. A béke pedig folyamatos háborúban a legédesebb, ahhoz pedig mindig új ellenség kell. Az utcán tüntető gyerekek nem lehettek azok a szeretet Ünnepén. Így kaptunk másikat: ezúttal egy régi hódító tért vissza, új köntösben a messzi skandináviában feni fogát gyermekeinkre. És most sem azért, amiért oly sokan gondolják.

Megnyugtató látni, hogy az országnak, ha lassan egészségügye, gazdasága, vagy felsőoktatása nem is marad, azért igazán szuggesztív miniszterelnöke van. Mert lássuk be, ahhoz igen komoly elmetrükköket kell ismernie valakinek, hogy rávegyen egy egész országot arra, miszerint egy kocsmaajtóban előadott, 2 perc 22 másodperces hagymázas hülyeségben kelljen messianisztikus üzeneteket keresnie. Úgy, hogy a cinizmus csúcsaként a szóvivő még le is szögezi másnap: a koncepción nem változtat a kormány. A szomorú az egészben, hogy a társadalom kiterjedt része képes volt kritikátlanul (beleértve számos médiumot is) magáévá tenni a félreértelmezések egyik (kormánynak kedvező) tételét, miszerint a vadonatúj kocsmareform része, hogy nem lesz tandíj. Holott valójában keretszámok nem lesznek. Ami annyit tesz, hogy az egyetemeknek nem lesz finanszírozása jövőre, mert azt a keretszámok alapján utalják ki. Szóval maximum kézből etetés lesz, rosszabb esetben a teljes felsőoktatás csődje, nem ingyenesség. Mert aki volt már kocsmában az annyit biztosan tud: pénz nélkül nem megy, hitel meg nincs.

Valódi aknamezőre futott a kormánypártok diákok és a hallgatóság ellen folytatott kommunikációs offenzívája szerda este. Giró-Szász András kormányszóvivő tájékoztatója és Parragh László arra reflektáló –vélhetően nem túlságosan átgondolt – televíziós megnyilatkozása (a diákvezetők adatai a „tanulmányi osztályról” vannak) ahelyett, hogy a „megélhetési egyetemisták” kártyáját kijátszva leszalámizta volna a diákmegmozdulások vezetőit, valójában csúnyán visszacsapott. Ugyanis, ha az adatok tényleg onnét származnak ahonnét a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara jelenlegi elnöke mondta, az bizony komoly jogi aggályokat vet fel. Az ellenzék bűncselekmény gyanújáról beszélt, blogunknak nyilatkozva a TASZ lehetségesnek tartotta az eset kapcsán a jogsértés megvalósulását (bár a szervezet szerint a pontos részletek hiányában ez nem jelenthető ki), hallgatói képviselők pedig leszögezték: mondhat akármit Parragh, ezek az adatok nem nyilvánosak, az egyetem munkatársai törvényesen nem adhatták ki őket.

Van ez a fél éve folyamatosan egyre mívesebbre csiszolt, sziklaszilárd költségvetés. Amihez még az utolsó pillanatban is egy 92 oldalas salátatörvényt kell hozzátákolni, mert köszönő viszonyban sincsenek a számai a valósággal, a reális lehetőségekkel. Módosítása nélkül nem lehetne tartani a konvergenicaprogramot például, mert amíg a gonosz IMF-el a sikerérdekében nem egyeztünk meg, addig a büdzsébe beleírtuk a megállapodást. Röviden: az állam pökhendisége és ad hoc kapkodásai miatt önmaga ütött lyukakat a kivetett sarcok óceánjából készített költségvetésén - ami egyébként lassan elkoptatni látszik az ominózus középréteget, a szegényebbeket pedig a nyomorküszöb alá taszítja. Majd ezeket a lukakat ismét a zembereken verné le.

Most épp a kiskereskedők vannak terítéken. A legújabb elképzelések szerint nem csak kötelesek lesznek lecserélni pénztárgépeiket a NAV-hoz online bekötöttekre (ergo: új pénztárgépeket kell venni), de ez a csere díjköteles lesz, sőt egy új állami szervezetet is kiépítenek a bizniszre! Úgy tűnik, az egyetemisták és a művészek mellett mások fája alatt is lesz néhány csomagocska.

Boldog karácsonyt Kiskereskedők!

A mostani radikális keretszám csökkentés, a maga 10.500 államis hallgatói férőhelyével, a röghöz kötés mellett, meg fogja semmisíteni az általunk eddig ismert egyetemi rendszert, ezt szinte minden érintett elismeri. Ennek tükrében egészen felfoghatatlan, hogy a hallgatói szervezetektől tiltakozás helyett, csak erőtlen színjátékokra futja, melyek lassanként illúziónak sem elegendőek: sztrájk a szénszünet alatt Szegeden (jól nem mennek be a bezárt egyetemre?), ismét a tárgyalásos megoldástemlegetik az egykori mozgalmi központ Pécsett (mily sok értelme volt eddig is), vagy a legújabb ötlet: népszavazzunk. A HÖOK új aláírásgyűjtésének sorsa vélhetően pont az lesz, mint a korábban Pécs által kezdeményezett, majd országosan soha fel nem vállalt felsőoktatási petícióé. Teátrális semmi. Pedig már nincs hova hátrálni. Közben a kormányszóvivőtől megtudhattuk: a diákhitelben eladósodott egyetemistákkal is vannak új tervek, egyszerűen eladná őket az állam a vállalatoknak. Isten hozott mindenkit a Nemzeti Diplomás Prostituált Program csodaszép világában!

Hiába volt tele önellentmondással, vagy csúsztatással a Jobbik kommunikációja, a gázai-konfliktus, vagy parlamenti zsidózásuk kapcsán kiderült: ha elég erőszakosan ismételgetik, továbbra is akad egy társadalmi réteg az országban, amely elhiszi, hogy a barokkos fasizmus valamiféle hazafias tett, sőt a palesztin áldozatok melletti kiállás. Pedig jó volna azért néhány dolgot belátni: a Jobbik – szellemi elődei révén – áttételesen felelősnek tekinthető a gázai konfliktusért és vérontásért, így a melldöngetés az igazság bajnokaiként az ügyben, minimum visszatetsző. Továbbá, hiába érzik sokan normálisnak a „zsidózás”, egy-két „tetühintás” poén nem fér bele egy normális közösség mindennapjaiba. Az vagy szellemi korlátoltság, vagy elmebaj terméke (igen, ez azt jelenti, hogy aki zsidózik az bunkó, vagy bolond). A tisztánlátás kedvéért lássuk röviden az elmúlt időszak legnagyobb kommunikációs tévedéseit a témában.