Hegedüs Zsuzsa a napos csibe és az isteni kökénydzsem program kormányzati háziasszonya a nagy sikerre való tekintettel a nol.hu után az fn.hu olvasóival is megosztotta a létminimum szélén egyensúlyozó rétegek felzárkóztatására vonatkozó nézeteit. Ahelyett, hogy könnyedén talajba döngölnénk, meg azt mondanánk, hogy ez egy kretén, ne is foglalkozzunk azzal, ahogy mondta, hanem vessünk egy pillantást arra, amit mondott.

Nézzük mondatainak szomorú valóságát. A Kínai Népköztársaság után Magyarország egyik legmagasabb szinten képzett, külföldi egyetemeket is látott szociológusa a miniszterelnök főtanácsadója is hitet tett az elvándorlás kormányzati támogatása mellett. Legalább is szavait miszerint a munkanélküliek menjenek ki külföldre ki takarítani, másként nem lehet értelmezni. Elintézhetnénk ezt annyival, hogy Hegedüs Zsuzsa megbolondult, vagy az egész kormány megháborodott és OPNI lett a parlamentből, azonban a szomorú valóság ennél kiábrándítóbb.

Egyszerűen az van, hogy ezek a hölgyek és urak nincsenek tisztában a realitásokkal, és nem azért mert hülyék, hanem azért mert egyszerűen nem látják azokat. A politikai seggnyalók, a kitartott apparatcsikok abban érdekeltek, hogy ez az állapot fennmaradjon, hiszen az általuk biztosított könnyed, problémamentes álomvilág - legyen bármennyire is életidegen - jelenti biztos megélhetésüket. Nagy nyomás alatt kevés ember fizetne azért, hogy beosztottjaik rossz hírekkel bombázzák őket nap, mint nap. A mindennapi megélhetés gondjaiba szépen lassan belefulladó, közéleti kérdésekben már-már teljesen apatikus társadalmi többség pedig ehhez asszisztál. Nem emel szót, nem lázad, asszisztál. Első körben ezért nem is lehet őket hibáztatni, hiszen a nyomor fenyegető közelségével együtt élni épp elég felemésztő.

Elég megküzdeni azzal, hogy a lakásfenntartás és a megélhetés biztosítása után nem jut pénz mozira, színházra, koncertre, étteremre, gyereknek ruhára, az autó csak álom marad. Ettől függetlenül érdemes volna megbirkózni a szomorú ténnyel, a nyomorgásba való belenyugvás, a közélettől való elzárkózás - ott mindenki lop, minek foglalkozzunk vele - tartja fenn mindezt a belülről rothadó, recsegő, ropogó rendszert melyben nélkülözni kényszerülünk. Az, hogy a nettó bérek évek óta nem emelkedtek ebben az országban azért van, mert hagytuk, hogy mindent szétlopjanak. Inkább a kiskapukat keressük, semmint, hogy protestálnánk a vállalkozásokat ellehetetlenítő adórendszer ellen például.

Tehát, ha a témának egy ilyen szakavatott ismerője ezt az egyetlen megoldást látja a magyarországi szegénykérdés kapcsán (mármint az elvándorlást), akkor itt tényleg nagyon komoly problémák vannak.

"Amikor a nyolcvanas években nyugaton világossá vált, hogy a tizenöt százalék körüli tartós munkanélküliség hagyományos eszközökkel nem csökkenthető, Párizs önkormányzata úgy enyhített a helyzeten, hogy munkanélküli asszonyokat házi segítőnek képzett ki és alkalmazott, akik időseknél takarítanak, főznek, bevásárolni, fodrászhoz, moziba viszik a patronáltjukat, társalognak velük...Ez a világ leghasznosabb dolga: javítja az egyre növekvő idős népesség életminőségét, lehetővé teszi, hogy saját otthonukban maradjanak, s nagyszámú, akár képzetlen munkanélkülinek biztosít állandó tevékenységet....nyáron a leghátrányosabb régiók nagyvárosaiban - Miskolcon, Salgótarjánban, Ózdon – elindítjuk a programot. Úgy tervezem, a képzés végén EU-s papírt adunk majd ki." - Hegedüs Zsuzsa az fn.hu-nak 

Hass, alkoss, gyarapíts, vagy a haza szarba merül

Rendkívül jól mutatja azt a torz valóságképet, hogy az urbánus környezetben élő szociológus megfelelést vél felfedezni a Párizsban megvalósult szegényfelzárkóztatási program és Kelet-Magyarország leszakadóban lévő régióinak társadalmi valósága között. Mintha megtörténhetne, hogy a Notre Dame tőszomszédságában élő Jean-Pierre topmenedzser alkalmazza a külvárosi Margot helyett házvezetőnőként a becsődölt tanyáról kiebrudalt, minden bizonnyal legalább egy világnyelvet perfektül beszélő Mari nénit.

Ugyanúgy nincs realitása magyarországi viszonylatban annak sem, hogy Mari nénit Józsi, az éppen munkanélküli kohász fogja alkalmazni. Az pedig teljesen abszurd, hogy Péter a közigazgatás felső vezetője beengedi a tanyáról szabadult Mari nénit a lakásába Zsolnay-t pucolni. Tehát nem marad más, mint hamubasült EU-s papírt adni nekik és elzavarni őket nyugatra szerencsét próbálni, melynek során ehhez hasonló szürreális élethelyzetek alakulhatnak ki:

„Bonzsúr möszijő ih bin Mari jönni takarítani, ju nó puccen, érted? T-A-K-A-R-Í-T. ÉN. E. Meg éhes is vagyok adjál bagett szil vu plé.”

Jean-Pierre esetleges válaszát érthető okokból mellőznénk.

"Miért ne takaríthatnának magyarok is külföldön? Ha európai bizonyítványt mutatnak fel, akkor Bécstől Münchenig megnyílnak előttük az ajtók."  - Hegedüs Zsuzsa az fn.hu-nak

Ez az elképzelés ugyanúgy a jó szándékú, de égbekiáltó dilettantizmus terméke, mint amikor állatot adnak meg vetőmagot, hogy abból majd élni fognak és senki nem gondolja végig, hogy azt trágyázni kell, permetezni, etetni, mely ugyanúgy pénzbe kerül, sőt vagy ötször annyiba, mint amennyit adtak.

Ugyanez a helyzet a kökénydzsemmel is. Lehetne akár jó ötlet is, hogy egy kihasználatlan piaccal rendelkező haszonnövényt feldolgozunk, melyből eladható produktum lesz. Azonban, ha jön a világtól elszakadt Zsuzsa néni, aki a piaci versenyt kizárva mindezt csak a CBA-val tudja elképzelni, akkor bizony a képletben megjelennek (meglepő módon) a CBA-sok, akik viszont dollárjel pontossággal látják a helyzetet és azt, hogy mihez lehet kezdeni egy verseny nélküli piacon. Ebből bizony megint csak kizsákmányolás lesz, nem érdemi segítség nyújtás és a végén marad a szil vu plé.

Arról ne beszéljünk, hogy ezután majd még jönni fog az EU-tól is a csekk a versenyszabályok áthágásáért, melyet nem Zsuzsa néni, se nem a CBA, hanem az átlag Mari nénik fognak kifizetni.

"Most épp disznóólat alakítunk ki közmunkában egy régi, elhagyott házból, és a településen kiosztott nyolcvan malacot ott, együtt nevelik majd a lakosok. Könnyebben megy majd a szaporítás is." - Hegedüs Zsuzsa az fn.hu-nak

A történet legbájosabb része az, hogy ezek szerint a kormány bal keze nem tudja, hogy mit csinál a jobb. Tehát amíg Zsuzsa néni kizavarná nyugatra kulizni a munkanélkülieket, addig a kormány szolidaritási adót szedne a külföldön dolgozó, de itthon bejegyzett lakcímmel rendelkező honpolgároktól.

Nyilván ilyenkor felmerül a kérdés, hogy ki a felelős ezért? Orbán Viktor? Zsuzsa néni? Az említett apparatcsikok, akik homályban tartják őket? A zemberek? A világ? A helikopter?

Valószínűleg előremutatóbb lenne élni a jogainkkal, betartani a kötelességeinket és felidézni egy mára már egyre inkább feledésbe merülő sort, miszerint: Hass, alkoss, gyarapíts és a haza fényre derül. Mert, ha ez így meg tovább, akkor a haza nem fényre derül, hanem szarba merül.