Nem érti, kormánya miért kezdi el az adófizetők pénzén átírni a történelemkönyveket, kihúzva azokból az alapvető szabadságjogokat, az általános választásokat, vagy az ellenzéket? Hogy hogyan lehet grandiózus könyvtárakat kinyomtatni a közös pénzből amit „a kormány ajánl hívei és leendő hívei számára, a békemenet résztvevőinek” a kormany.hu-n? Nem érti, hogy miért kell egy kiállításmegnyitón lealázni az adományozó országok képviselőit, miért buli ismét kipenderíteni az ajtón az IMF-t, vagy államosítani a meteorológiát?

Akkor Önnek a magyar fülkeforradalom legfrissebb bestseller sorozatára van szüksége! A kormány új kódjára és az azt rejtő mondatokra, melyek a racionális elmét elvezetik a Kedves Vezető ha nem is magasabb rendű, de legalábbis párhuzamos világába: az Orbán Viktor és a Cézanne-kód, a Kerényi Könyvtár-rejtélye, valamint a Habony Árpád: Kokit adtam Irina Ivaschenkonak olyan alapművek, melyek egyből koherenssé teszik a hazai káosz recepcióját. Amennyiben szívesen megismerkedne a kultúrára és tudományra vonatkozó egyszerűen torzított kormánypárti logikával, mely új egységgé forrasztják családját nemzetünkben (kizárva azt Európából), kattintson a Továbbra.

Köszönjük, hogy a „világ legjobb miniszterelnöke” digitális archívum ismertetőjét választotta!

Mint országunk kulturális forradalmának eddigi lépcsői, a mostani események is Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott egy összetett – bár nem koherens – nyilatkozata után gyorsultak fel: Kerényi műtárs – mint tudvalevő – legutóbb 300 millió közpénzért a könyves szakma, a címeket kezelő kiadók és úgy en bloc mindenki kihagyása nélkül vágott bele egy 140 000 példányú „nemzeti” könyvtár kiadásába. Az érdekességet egyrészt az adta, hogy kiderült: a nemzet itt maximum a pénz beadásáig tartalmazza a másként gondolkodókat, egyébként „a könyvsorozat arra tesz kísérletet, hogy megfogalmazza a nemzeti oldal saját kánonát.” – írja a könyves blog.

De nem is ez a lényeges, hanem a következő kis részlet Kerényitől: „minden politikai rendszer törekszik és törekedjen is arra, hogy filozófiáját megjelenítse épületekben, szobrokban, könyvsorozatokban.”.

Eredendően az ember még azt hitte volna, hogy ilyesmikben érdemes gondolatokat, vagy nemzetközi trendeket kellene megjeleníteni, de látjuk, itthon ez nincs így. Ami fontos: itt sejlik fel az a kapcsolódási pont, miszerint a művészet, könyvek, vagy ilyen fura tudományos dolgok igazából nem is valók semmi másra, mint hogy rajtuk keresztül az adott politikai rendszert lehessen igazolni (mint 1966 környékén Kínában, de ez is lényegtelen).

Ez pedig utat nyit a hidegben a focipályáról kiszorult miniszterelnöknek, hogy végre a számára általában érdektelen kulturális kérdésekben is dinamikus értekezéseket tartson. Így jutottunk a Szépművészeti Múzeum Cézanne kiállításáig, ahol végül megismerhettük kulturális forradalmunk új irányát, illetve a titkot, mellyel a magyar géniusz pillanatok alatt a világ fölébe kerekedett: a Cézanne-kódot.

Mert hát mi is hangzott el Szépművészeti Múzeumban?

„beszéde elején Orbán Viktor a sajátos magyar válságkezelésről beszélt. Arról a gazdaságpolitikáról, amit most talán nem értenek. Arról, hogy itt másfajta alkotmányt hoznak mint másutt, hogy Magyarország a maga útját járja, és a külföldiek értetlensége ebben nem gátolja.” – index.hu.

És hogy jön ehhez Cézanne? A furcsa gazdasági és alkotmányos meg nem értettségünkről szóló betét azért kellett, hogy felfogjuk, micsoda zsenik családjába is tartozik a francia mester:

 „felidézte, hogy Cézanne autodidakta művész volt, nem vették fel az akadémiára, kinevették és elutasították.”. „De megélhette, hogy végül elismerik. Ez arról győz meg, hogy lehet egyensúly a világban, az érdemek alapján helyére billenhet a libikóka”, és a világ  „az arra érdemes alkotóknak, országoknak megadja, ami jár nekik.” – index ugyanott.

Mert hát a zseni ismertetője a meg nem értettség. Cézanne-é a festészetben, valakié pedig a kormányzásban. Egy meg nem értett zseni vallomása egy másik felé (hogy erről Cézanne mit gondolna, azt most hagyjuk).

Egy vezetőé, aki nem enged az IMF-nek. Itt már meg is érkeztünk a következő nagy kérdéshez, az alkudozásnak látszó elutasítás permanens művészeti produkciójához. Mert, ha valamiben, hát ebben igazán kidomborodik a miniszterelnök zsenisége, hiszen a nép csak nem akarja megérteni, hogy ő miért nem akar megállapodni az IMF-fel. Mert a pór csak annyit lát, hogy e nélkül az államadósság finanszírozásának növekvő kamataira lassan rámegy a gatyája, a megszorításoktól pedig recesszióban van a gazdaság, szóval lassan éhen halunk. A legjobb miniszterelnök meg nem érti, hogy miért nem látjuk, hogy ha megállapodik, akkor a valutaalap ellenőrei itt lesznek a választási évben és ő majd nem tud osztogatni, így nem lehet ismét a legjobb miniszterelnök. Szóval más út nincs, mint hogy érte fizessük a cehhet, és ha kell, halljunk éhen. Emelt fővel, érte. Ő értünk miniszterelnök, mi érte halunk éhen. Főleg, hogy az EU kohéziós pénzei is kellenek, mert anélkül nem vészeli át 2013-at, és ha az nincs, akkor nem jut el ismételten a 2014-es osztogatásig.

Szóval a terv a végtelenségig nyújtott tárgyalás lett volna, egyfajta ülj ünneplőben az asztalnál, de „szidd az anyját is, ha már pénzt kérsz tőle” forgatókönyv mentén. Azonban Habony Árpi 200 millióba kerülő „Nem engedünk az IMF-nek” plakátjai túl nagy sikert arattak a Valutaalap tokiói közgyűlésén.

„Elmérgesedett a viszony a Nemzetközi Valutaalap és a magyar kormány között, az IMF-nél házon belül már arról beszélnek, hogy gyakorlatilag szakítottak a magyar féllel” – [origo]

Jött a hír pénteken és Varga Mihály hiába cáfolt, mert az IMF magyarországi képviselője borította a bilit szombaton:

„Továbbra sincs időpont az IMF és Magyarország közötti tárgyalások folytatására - tájékoztatta Irina Ivascsenko, a Nemzetközi Valutaalap magyarországi képviselője szombaton a Reuters hírügynökséget” – index.

Úgy tűnik, hogy az [origo] első sztorija igaz volt, miszerint Varga hiába próbálta bemesélni Tokióban, hogy a lekezelő bunkóságok az IMF érdekeit szolgálják:

„A magyar delegáció megpróbálta úgy beállítani az újsághirdetéseket, hogy azokra azért van szükség, hogy könnyebb legyen elfogadtatni a lakossággal egy majdani hitelmegállapodást.” – [origo].

Elküldték a zseniségbe a főnöke után. Ráadásul Ivaschenko a Levegő Munkacsoportnak címzett levelében kerek perec leírta, hogy a kormány végig hazudott, mikor azt állította, hogy az IMF a nyugdíjak, vagy a közszférának nyújtandó juttatások csökkentését kérte:

„Először is hadd szögezzem le, hogy az IMF és az Európai Bizottság júliusi küldöttsége nem támasztott meghatározott feltételeket.  …  közszférát illetően a kormányon áll, hogy milyen mértékű és jellegű csökkentést hajt végre” – Ivaschenko leveléből

Így miután külföldön nem kívánták a magyar fülkeforradalom tudományos és kulturális értékeit befogadni, maradt a hazai búfelejtés: egy kellemes és könnyen befogadható új kerettanterv bejelentése, amiből mindent kihúztak, ami nem Fidesz kompatibilis (a történelemtanárok egylete tiltakozik is ellene), illetve az időjárás jelentés államosítása, hogy ha már más nem, de mindig biztosan jó időnk legyen, legalább is az OMSZ ezt jelenítse meg…