Van ez a 2004 óta nyújtózkodó vörös csillag ügy (kódneve: Fratanolo kontra Magyarország ), amit nyugodtan tekinthetünk a hazai közéleti folyamatok esszenciális leképződésének is akár. Egyfajta napvilágot látott ősrecept. A háttérben működő szerkezet ugyanis univerzális, és hasonló módon emészt el bármilyen értelmes közösségi vitát. Amelyeknek a hiánya pedig (az értelmeseknek persze) kardinális probléma. Ugyanis lássuk be: a közösség alapvető normái körül kialakuló viták lefolytatása nélkül, egy társadalom életképtelen. A vörös csillag ügyből meg csak annyi látszik, hogy ez nekünk nem megy.

Mert mi is történik éppen?

Adott egy fontos, az együttélés elveit érintő kérdés, amin vita robbant ki, néhány politikus – programozásukkal ellentétesen - még értelmesen is nyilatkozott a kérdésben, született pár publicisztika, majd hirtelen rátelepedtek a frakciók sarokból előhúzott másod vonalbeli hülyeséggyárosai, jól bevonták az egészet demagógiával, mert még úristen a végén értelmes szavak hangzanak el. Helyette most már ismét lehet hazai pályán elmútnyóc-száz-millió évezni, fasisztázni, kommunistázni, amíg megoldás nélkül elhalkul az egész. Az értelmiség pedig boldogan kussolja végig az egészet.

Mert hát Wittner Mária és a KDNP-s Stágel Bence sötét demagóg javaslata után, amely a Munkáspárt tiszteletbeli elnökének szabálysértését az MSZP frakció forrásaiból fizetné ki, épp itt tartunk. A nagy büdös zátonyon a semmi közepén. Mindegy, hogy Fratanolo, nem MSZP-s, Wittner nem szereti az MSZP-t, szóval fizessen az. Ilyen nincs. Nem lehet jogállamban független személyekre csakúgy átmérni más büntetését. Azt meg, hogy ennek a jogosságát az általuk kreált alaptörvénybe az összetartozás napján belefércelt bűnösségi premisszából vezeti le, azt sok mindennek lehet nevezni, csak nem valóságos logikának.

„A demokratikus átmenet során jogi elismerést nyert Magyar Szocialista Párt a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódaként, a törvénytelenül felhalmozott vagyon örököseként, a diktatúrában vagy az átmenet során megszerzett illegitim előnyök haszonélvezőjeként, valamint régi és az új pártot összefűző, a pártvezetést is jellemző személyi folytonosság okán osztozik mindazon felelősségben, mellyel az állampárt terhelhető." – az alaptörvénybe iktatott átmeneti rendelkezés vonatkozó része

Röhej. Bár inkább siralom. Mert így pont Fratanolo ügye sikkad el, akit egyébként valóban felelősségre kéne vonni. Szomorú az egész, mert tényleg lett volna mit megbeszélni. Például, tisztázni kellett volna, hogy miért fontos a vörös csillag tiltott önkényuralmi jelképként való használatát büntetni. Mert erre igenis szükség volna. Ezen felül nem ártott volna tisztázni a büntethetőség kategóriáit, mert ennek homályossága miatt lépett fel maga a vita. Egyáltalán meg kellett volna beszélni, hogy hogyan vessünk véget annak a felesleges szellemi maszturbációnak, ami a két pöttyel, egy vonallal megtoldott tiltott jelképek honi használata esetében annyit tud maximum problémaként felvetni, hogy ez most tényleg horgony, kommunista csillag, gárdamellény, stb., vagy sem. Egyáltalán van-e kiút? Vagy, hogy az európai normákat figyelembe véve, hogyan tudunk jogharmonizációra törekedni úgy, hogy magát a strasbourgi ítéletet nem látjuk jogosnak.

A történet különben röviden a következő: Fratanolo János, a Magyarországi Munkáspárt 2006 tiszteletbeli elnöke 2004-ben egy pártrendezvényen vörös csillaggal a hajtókáján lődörgött, majd nyilatkozott a televíziónak, így nagy nyilvánosság előtt is propagálta azt. Tiltott jelkép használatáért bírságot szabtak ki rá, ő fellebbezett, majd itthon vesztett, Strasbourg azonban igazat adott neki. A magyar államnak ennek értelmében 6400 euró kártérítést kéne fizetnie. Aminek azért elég nonszensz szaga van.

Ebben a kérdésben azért igaza volt Navracsics Tibornak, mikor felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy nem kéne figyelmen kívül hagyni , hogy ebben az országban a vörös csillag ugyanúgy önkényuralmi jelkép, mint a horogkereszt, még akkor is, ha Strasbourg másként látja. Nincs ok és nem is szabad különbséget tenni használatuk büntethetősége között:

„Navracsics Tibor az üggyel kapcsolatos jelentésében emlékeztet: a büntető törvénykönyv (Btk.) hatályos szövege szerint aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet terjeszt, nagy nyilvánosság előtt használ vagy közszemlére tesz – ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg –, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő. 

A strasbourgi emberi jogi bíróság novemberi döntése ellenére is kitart a kormány a vörös csillag nagy nyilvánosság előtti használatának tilalma mellett.”- index

A történet egyébként ismerős lehet, csak most épp a másik szélsőség próbálja eladni, hogy nem követett el büntetendő cselekedetet, mert ez nem az a csillag volt ám. Mert ha valaki egy munkáspárti rendezvényen vörös csillagot hord, az nem a kommunizmust propagálja ám – ugyan. Fratanolo ügyvédje szerint, csak akkor propagálta volna védence a kommunizmust, ha Szálin képeket is kirak, illetve sürgeti a Rákosi-korszak visszatértét:

Fratanolo ügyvédje, Magyar Gábor az Indexnek azt mondta, hogy a strasbourgi bíróság nagy hangsúlyt helyezett a kontextusra. Vagyis arra, hogy a vörös csillag nem csupán diktatúrákat idéző jelkép, hanem a demokráciákban is legitim elvek mellett kiálló csoportok és személyek is használták és használják. Magyar szerint, ha a vörös csillag mellett például Sztálin képeket is kirakott volna Fratanolo János, esetleg a Rákosi-korszak visszatértét követelte volna, akkor nyilván másképpen jár el a bíróság. – index

Na, ilyen a világon nincs. Ebben az esetben védence elmeháborodott lenne az ügyvéd úrnak, nem a kommunista diktatúrát propagáló személy. De mivel ép elméjű és a kommunista diktatúra retróját propagálta – mert azt tette, tetszik nem tetszik - , meg kell büntetni, pont.

Amennyiben létezne közgondolkozás és értelmiségi szerepvállalás egyébként az országban (mely szerepvállalásnak messze túl kéne mutatnia Pityinger László fiktív köztársasági elnöki kinevezésén ugye) ezt a vitát egész könnyen rövidre lehetne zárni. Esetleg megvitathatnánk, mi lenne, ha nem a jelképeket próbálnánk büntetni, hanem azoknak meghatározott jelentéstartalommal történő használatát. Mert a jelek önmagukban nem „jelentenek” semmit. A jel ugyanis önkényes, a társadalom társítja hozzá a jelentést. Sőt! Egy jel csak egy jelsorozat elemeként más jelektől eltérően nyer értelmet. Hiába írom ide, hogy „a” ez csak azért betű, mert van az abc többi betűje is, ami körülveszi, és aki olvassa tudja mit kell rajta érteni. Miért ne működhetne ez a szélsőséges eszmék propagálása esetében is?

Nagy kopasz fickó bakancsban, sok kopasz kicsi/nagy ismételten bakancsos fickó között, piros-fehér csíkokkal vonul (ne adj’Isten horgonnyal, SS jelvénnyel), csattannak a lábak, leng a kar, szálnak a szép jelszavak: büdös xyz, tetves yxz, vissza wyx. Nem kell atomtudósnak lenni, hogy belássuk, itt bizony szélsőséges eszmék, szimbólumok propagálása zajlik. Ugyanez pepitában: fickó vörös csillagos hajtókával, sok vörös zászló között, Kádár portréval. Szélsőséges eszmék, szimbólumok propagálása zajlik. Meg kell büntetni őket, pont.

Mindjárt nem lehetne összekeverni a nepáli szimbólumot a horgonnyal, mert ugye azt kicsi nepáli fickók festik fel Nepálban, nem kopaszok a hazai emlékművekre. Sőt! Megoldódna a Heineken paradoxon is. Mert a Heineken csillag az üvegen van és nem a Fratanolo szerű véglények hajtókáján.

De hála Wittneréknek ez a hajó, úgy tűnik elúszott. Helyette marad a demagógia, meg esetleg a Heineken betiltása:

A jobbikos Staudt Gábor felszólalásában Mint mondta, az említett sörrel is „kezdeni kell valamit”, mert szerinte, ha egy indiai palackon horogkereszt lenne, akkor az „MSZP sem lenne ilyen liberális”.