A hétvégén elindult a kampány. Olyan meghitten magyar formában: destruktívan, minden pragmatizmustól távol, a széthúzást erősítve. A Békemenetes „civil” szervezet, megkérdőjelezhető állami forrásokból kínos, de legalábbis a legszebb rákosista időket idéző plakátkampányba kezdett Simicska Lajos, BKV buszokon utazó reklámtábláin Bajnai Gordon lejáratására.

Az igazán szép ebben, hogy Csizmadia László a független, Békemenetes Civil Összefogás Fórum elnöke, egyben a Nemzeti Együttműködés Alap elnöke is, mely az ilyen szervezeteknek szánt állami pénz szétosztását felügyeli. Így végül is az állami pénzt a haza üdvéért fizetheti be a Simicska érdekeltségű buszreklám bérléséért. Micsoda szerencse.

Ez a mai magyar állam korruptságát, erkölcsi züllöttségét és „profi politikai kommunikációnak” csúfolt olcsó, demagóg vásári mutatványait egy gombócba sűrítő performansza legalább valahol szórakoztató. Már, ha szeretjük a groteszk fekete humort. Végül is a seggstigmák után az ember úgy is hasonlóm színvonalú kezdést várt a kormánypártoktól. Azonban az LMP kongresszusának szombati döntése – amivel elsőként startolt rá ellenzéki erő 2014-re –, mellyel a gyakorlati ellenzéki együttműködésnek intett be, az sajnos csak kiábrándító. A szép szavak és bátor elhatározás mögött. Ugyanis:

A, egy halom önellentmondás húzódik; kezdve attól, hogy mindenáron Bajnait láttatják az Együtt 2014 vezetőjének - holott a tagok ezt többször cáfolták, a gyakorlatilag egymásnak részben ellentmondó titkos választással megszavazott kongresszusi döntéseken keresztül, a teljesen túlértékelt „Soha többé régi arcot” politikáig. Az új LMP frakcióvezető pl. az 54 éves Mile Lajos lesz, aki volt MDF tag, majd a szakadás után a Magyar Demokrata Néppárt alapítója és országos alelnöke lesz.

B, figyelmen kívül hagyják azt a tudományágat, mely már a seggfoltok gazdasági gurujának, Matolcsynak is fejtörést okozott, ez pedig a matematika.

Ugyanis a Fidesz által összetákolt új, egy fordulós (ön)választási rendszerben az ellenzék minimális széthúzása is szinte elérhetetlen távolságra sodorja a kormányváltás lehetőségét. Sőt! Amennyiben nem a legerősebb ellenzéki pártra adjuk a voksunkat, az gyakorlatilag ebben a rendszerben elveszik. A Fidesz égisze alatt pedig ez az ország nem bír ki még négy évet. Egy duplázás esetén a demokrácia utolsó kellékei is el fognak tűnni. Ergo az LMP programjában egyébként nagyon szimpatikus részvételi demokrácia erősítésére, fenntartható fejlődés előmozdítására, társadalmi igazságosság megteremtésére irányuló erőfeszítések mehetnek a levesbe. Vagy munkálkodhatnak valami korlátozott érvényű illúziójukon, Orbán kitartottjaiként, egy köztársaság bohózat legitimizációjáért cserébe.

A tisztán látás kedvéért:

„Az új szabályok szerint az egyfordulós választási rendszer miatt minden egyéni körzetben a legtöbb szavazatot kapott jelölt szerez majd mandátumot. Ha pedig egy párt frakciót szeretne alakítani a választások után, akkor mindenképpen országos listát kell állítania, amelyhez minimum 27 egyéni körzetben (legalább 9 megyében és a fővárosban) jelöltet kell állítania az összesen 106 körzetből. Nem nehéz tehát belátnunk, hogy míg minden ellenzéki pártnak érdeke, sőt kényszere, hogy mindenhol jelöltet állítson, addig ez a szétaprózódás az, ami mindegyikük vesztét okozza, hiszen a kormányoldalon nincs alternatíva. … Mi a teendő? … Az alapötlet, hogy a közös jelölt egy-egy körzetben nem is lesz annyira „közös”. Mindez azt jelenti, hogy egyik, a választási szövetségben résztvevő párt sem állít minden körzetben jelöltet, csupán néhányban, míg más körzetekben csak a másik. „– a tenytar.hu ellenzéki játékelméleti dilemmákat firtató elemzéséből

A kormányoldalra adott szavazatokat nem aprózzák el ellenfelek. Az ellenzékét igen. További finomság, hogy aki egyéni körzetben nyer, az a győztes jelöltért is kap további, töredék szavazatokat, amit vihet az országos listára. Ergo, aki nyer, nagyon nyer. De ezt már több helyen, sokszor elmondták.

Aki nem szeretné a demokrácia teljes elvesztését megkockáztatni, ebben a rendszerben nem teheti, hogy egy különutas kisebb pártra adja a szavazatát, még akkor sem, ha saját szakmai területein a kompetenciái kimagaslóak a formációnak. A kongresszus határozati önellentmondásait látva félő, hogy Jávor Benedeknek lesz igaza:

„Jávor szerint a döntés, amely nemet mondott a Bajnai Gordon vezette E2014-gyel kötendő szövetségre, nyitva hagyja ugyan a párbeszéd lehetőségét, de kétségbe vonja a megegyezés valódi szándékát.”– index

Hiszen mit is döntött az LMP?

„Az elfogadott határozat kizárja az Együtt 2014-hez való csatlakozást, de felhatalmazást ad arra, hogy a párt képviselői megkezdjék a tárgyalást az együttműködés más formáiról.

Azt is megszavazták, hogy semmilyen parlamenti párttal nem alakítanak ki választási együttműködést. A résztvevők döntése alapján az LMP ehelyett az úgynevezett Új pólus kialakítására törekszik majd, amelyben csak parlamenten kívüli erőkkel keresi a kapcsolatot.” – propeller.hu

Tehát nem állnak össze a három civilszervezettel, hanem arra törekednek, hogy parlamenten kívüli erőkkel álljanak össze? Esetleg civil szervezetekre gondoltak?

Nem kötnek egyik parlamenti párttal sem választási szövetséget. Idézzük magunk elé a választási rendszer új, már említett arcát. Most vegyük hozzá, hogy az LMP támogatottsága a városokon kívül elenyésző, és ebből is Budapest volt a legmeghatározóbb. Mire gondolnak?

Németországban a zöld párt azért lett sikeres, mert pragmatikusan törekedett céljai elérésére, ahol nem volt alternatíva, folytatta az atomenergia felhasználását, ahol volt lehetőség, változtatott. Együtt dolgozott a nagyobb pártokkal, hogy sikerre vigye szakpolitikai elképzeléseit. Amelyeknek megvalósításához itt a lemondott Jávor-Karácsony-Szabó trió nevével fémjelzett együttműködésen alapuló politikával lett volna reális esély (nem széthúzásra alapulóval, mert a széthúzás nem Lehet Más, a széthúzás van, ismerős, évszázadok óta zajlik nálunk, és egyébként az embereknek tele van vele a töke).

Amennyiben Schiffer csak kicsit is komolyan gondolta, amit a hvg-nek mondott: "én baloldali vagyok”, akkor felmerül a kérdés: nem járna ahhoz egy kis szociális érzékenység is? Nem csak a nem szeretem Bajnait gén?

Mert az országban közben 1,5 millióan élnek mélyszegénységben, 100 ezer ember éhezik, ebből 10 ezer gyermek, a kivándorlás pedig rekordokat dönt a kilátástalanság miatt. Ez nem problémás a baloldaliságnak? Csak Bajnai?

Akit muszáj valamiért az Együtt 2014 vezetőjének tekintenie mindenkinek, aki nem szeretne ellenzéki összefogást. Pedig ez egy mezei csúsztatás. Juhász Péter, a Milla elnöke mondta a hvg-nek:

Ez egy nagy félreértés: mi nem vezetőt kerestünk, azzal, hogy Bajnai Gordon felszólalt, nem jelenti azt, hogy ő innentől az Együtt 2014 bármilyen vezetője lenne. Aki így gondolja, tévúton jár. Persze, Bajnai Gordon a legnagyobb név, volt már miniszterelnök, mindenki őt emeli ki, de akkor is három egyenrangú szervezetről van szó. Mindegyik beletett valamit az Együtt 2014-be, az LMP is ezt tehetné, de ha ők azt gondolják, hogy Bajnai Gordon a vezető, akkor saját magukat viszik tévútra. – Juhász Péter, hvg

Persze valódi demokrácia egyfelől a Viktoriánus „Ki a főnök?” világban bonyolult, meg fura. Másrészt az ellendrukkeri logikának felettébb káros az egész, mert borul a pszeudo-Gyurcsányozás: Együtt2014=Bajnai, Bajnai=Gyurcsány, E2014=Gyurcsány. A jobboldali blogokon változatos díszítéssel újra és újra visszatér ez az érvelés. Most a Mandineren annyival egészült ki a sztori, hogy előkerült az LMP=Fidesz konstrukció is. A két dolog mindkét esetben egy egyszerű kedveskedésnek álcázott tudatos, vagy öntudatlan ellenzékrombolás. Az LMP-nek egyébként az ilyen mondatok: „Mivel a történtek egész jól beilleszthetők tavaszi, FIDESZ'92–LMP'12 gondolatkísérletembe, kicsit továbbviszem azt.” előbb visznek be halálos ütést, mint az E2014.

Így ahelyett, hogy elsőként meghívott pártként, a hazai ellenzék megújításában vállaltak volna elévülhetetlen tisztséget, elűztek három nagyon karizmatikus vezetőtagot. Pedig Karácsony, vagy Jávor, mint miniszterelnök-jelölt aspiráns azért izgalmasabb lett volna, mint a Békemenet Simicska plakátjai.