Komjaga kolléga írásával, szinte pontról pontra egyet lehet érteni. A börleszkbe illő jelenet, hogy fűszereket ültetünk a városháza elé, és ez majd egy új korszak nyitánya lesz úgy abszurd, ahogyan van. Megértem  én, hogy a Murphy's-ben este a tizedik viszki környékén ez egy jó ötletnek tűnt, de normális, - vagy inkább hazai viszonylatokban gondolkodva - szerencsés esetben a szesz tanácsára megszületett elhatározás és a kivitelezés közé be szokott csusszanni egy-egy kijózanodás. Itt úgy látszik ez elmaradt.

Azonban igazságtalanok volnánk jó Páva Zsolttal szemben, ha a városban uralkodó jelenlegi állapotokért az általa menedzselt, Komjaga kolléga megfogalmazásában csak einstandműveknek aposztrofált jelenséget kiáltanánk ki egyedüli felelősnek. A befektetések nem (csak) ezért maradnak el. Hanem azért is, mert - mondjuk hazai szinten - nincs miből és végképp nincs hova, vagy miért befektetni. Pécsett ugyanis nincs pénz. Olyannyira nincsen, hogy már rendes alvilággal sem rendelkezik a város, hiszen a gengszter is üzletember és nem az irgalmas szamaritánusok pénzpumpája.

Amikor közzétették, hogy Baranya megyében 30% fölött van a munkanélküliek aránya, mindenki sokkot kapott és a realitások mérlegelése, valamint a globális áttekintés helyett egyből vadul a felelőst kezdték kutatni. Szegény Páva Zsolt eközben gyanútlanul viszkizett a Murphy’s-ben. Mik a realitások? Például az a tény, hogy Baranya megye egyes régiói már nagyon rég óta a munkanélküliség toplistás befutói – gondoljunk itt elsősorban az Ormánságra, ahol az állástalanok aránya sosem volt alacsonyabb 30%-nál az elmúlt 10 évben -, Borsod és Szabolcs megyékkel karöltve.

Amellett sem érdemes szó nélkül elmenni, hogy a teljes országra vonatkozó legfrissebb adatok szerint Magyarországon 12%-on áll a munkanélküliség. Egészen nyilvánvaló tehát, hogy ez a probléma nem regionális eredetű, hanem nagyon is központi gond. Azonban a kormányzat nem igazán tud mit kezdeni a helyzettel. Persze joggal lehet azt mondani, hogy ilyen feltételek mellett eleve hülyeség volt unortodox módon elbaltázott gazdasági szabadságharcot folytatni, de ettől nem változik meg az a tény, hogy a munkanélküliséggel járó, elhúzódó gazdasági válsághelyzet egy globális uniós problematika.

Ilyenkor lehetne azt is mondani, hogy a magyarországi ráta meghaladja az uniós átlagot, azonban, ha ezt lebontjuk tagállamokra, egészen más lesz az ominózus leányzó fekvése. 

Mint láthatjuk Európai Uniós viszonylatban Magyarország a 27 tagállamból a tizedik helyen áll munkanélküliség tekintetében, Franciaország pedig a tizenkettedik. Ebből persze nem következhet, hogy nosza rajta pezsgősüveget a falhoz vágva, konfettit durrogtatva ünnepelni kezdjünk, hogy nem mi vagyunk a legcsóróbbak Európában, hiszen nincs az a statisztika amelyik képes volna a szart tejszínhabbá változtatni. Annyit kell csak látni, hogy a növekvő munkanélküliség nem kizárólagosan magyar probléma. 

Tehát visszatérve a mi kis pécsi fűszerügyletünkre Páva Zsoltnak talán még hálásak is lehetünk, hiszen csakhamar homlokára csap majd az egyszeri pécsi és „rohadjon meg a Kotányi a 200 forintos kakukkfüvével a Sparban” felkiáltással vígan elmegy szüretelni a városháza elé.