Legalábbis ezt írja a francia Le Mond a magyar közéletet napok óta izgalomba tartó Jobbikos tiszaeszlározás kapcsán. A magyar Dreyfus-ügyként aposztrofált múlt század végi eseménnyel - amiről csak a tisztánlátás végett megjegyzendő, évekkel előzte meg a francia közvéleményt megosztó kémbotrányt - nem az a legnagyobb baj, hogy felemlegették, és annak sem kéne gondnak lennie, hogy ez éppen a szélsőjobbnak a sajátos interpretációjában történt.

Hiszen nem is olyan régen még ugyanezen orgánum féltette Európában a leghangosabban Magyarországon a véleménynyilvánítás szabadságát. Most meg egyenesen azt állítja, hogy túlzásokba estünk, kitolódtak a megengedett beszédmód határai. Bizonyos témák tabuként való kezelése, nem mozdít előre semmit. A szocializmus idején mindenki úgy bújta a szamizdatokat, mintha a Biblia volna. Pedig bizton lehet állítani, hogy azon írások nagy többségének élvezhetősége, irodalmi értéke - ki olvas ma például Beszélőt? - a nullához konvergált. Volt olyan korszak is, amikor menő volt pont ebből kifolyólag Magyarországon maoistának lenni, ugyanis a szovjet-kínai viszony megromlása idején itthon indexre kerültek Mao Ce-tung művei. Ki a rosseb venne ma a kezébe egy Mao könyvet? Csakis azért volt mégis oly vonzó, mert tiltva volt.

Másként, ha valaki nekiállna berregni a Kossuth téren és állítaná, hogy ő a helikopter, majd ezt követően hoznának azonnal egy törvényt, hogy tilos magunkat helikopternek képzelni, másnapra tele lenne a tér propellerfejű emberekkel. Jó, tudom ez más. Mert gyűlöletbeszéd. Melyet a tiltásnál nagyobb sikerrel népszerűsíteni nem is lehet. Mert a tiltott gyümölcs vonzó.

Lehetett volna mást is csinálni, ami sokkal célravezetőbb lett volna. Például negligálni, ugyanis, ha valaki rendszeresen provokatív hülyeségekkel próbálja felhívni magára a figyelmet és rendre nem foglalkozunk vele, előbb utóbb leszokik róla. Esetleg a különösen retardált gyökerek számára fenntartott, lassú, türelmesen szótagolt beszédtempóban értésére adni a delikvensnek, hogy vegye be a gyógyszereit, majd érettségizzen le történelemből is.

Tehát egyrészt itt hibás a magyar közélet, amelyik nem átallott nemzetközi botrány kreálni ebből a baromságból a fenn vázolt két megoldási javaslat bármelyike helyett, de szomorúan leszerepelt az úgynevezett szabad nyugati sajtó is, mely nem a beszédet elmondó kényszergyógykezelését, hanem a szabad véleménynyilvánítás megnyirbálását indítványozta. Így csak publicitást adtak a szélsőjobbnak. Minden elismerésem.