Itt ez a Gyurcsány-ügy. Már megint. Olybá tűnik, mintha szegény Ferire most rájárna a rúd. Van egy viccpártja, frakció nélkül és jelenleg - nagyon fontos kiemelni, hiszen láttunk mi már karón varjút, bár nem volt szép -  csak a legelvakultabb Gyurcsány hívők gondolhatják komolyan, hogy ez a figura még labdába rúghat a magyar közélet gyepén. A gond ott kezdődik, hogy állítólag lopott. Már megint. Horn Gyulásan erre csak annyit mondanánk, hogy na és. Lényegét tekintve a fanatikus fideszeseken - verjük agyon Gyurcsány Fletót ő felel minden bajunkért - és a hasonlóan elborult dékásokokon - Fletó a mi messiásunk - kívül senki sem tartja többre őt, mint ami valójában. Egy sokszor megbukott paprikajancsi.

Ami itt igazából érdekes az a két tábor teljesen egymásnak ellentmondó reakciója a Schmitt és a Gyurcsány ügyben. Erről meg már nagyon sokan írtak sokfélét. Miért foglalkozunk mégis ezzel a dologgal? Azért mert van egy olyan vetülete a témának, ami a nagy utálkozás és kölcsönös szargalacsindobálás közepette elsikkadt. Vajon hányan lapítanak még a parlamentben lopott, vagy horribile dictu vásárolt szakdolgozattal a zsebükben? Van aki még emlékszik, hogy évekkel ezelőtt szintén komoly foci volt a két nagy párt között, a kinek is van érvényes nyelvvizsgája, illetve ki lopta, vette, találta a magáét. Érdekes módon nem követte tömeges lemondásdömping és a tisztes képviselőgárdának sem kellett átesnie ilyen jellegű átvilágításon. Szépen kidobálózták magukat, majd egy parlamenti büfés kisfröccs mellett megbeszélték, hogy neked is olyan lett a fejed, meg nekem is no ugorjunk, és az élet szépen ment tovább. A teljes morális leépülés felé.

Következmények nélküli ország - kiáltott fel valaki riasztás gyanánt. Következmények nélküli ország - mondjuk most tömegben, lesújtó, ténymegállapító jelleggel. Egyszerűen nem történt más, mint részévé vált ez a fordulat a közbeszédünknek. Amit figyelemfelhívásnak szántak, szépen lassan elkoptatták. Addig használták, amíg kicsorbult az éle. Most a plágium szó van a porondon. Plagizált Schmitt Pál, Gyurcsány gyanúba keveredett, majd néhány hónap esetleg egy év múlva már cinkos mosollyal lehet mutatni a listát, hogy még hányan "buktak" le komolyabb konzekvenciák nélkül,és ez a szó is odakerül a magyar közélet posványában használhatatlanra erodálódott szavak és kifejezések szemétdombjára. Mint például a lopás. Még, hogy lopnak? Hát persze, itt mindenki lop. És el van intézve. Ja, ha mindenki teszi, akkor tök más a helyzet, mintha csak a Sanyi tenné, mert akkor rossz Sanyi meg csúnya Sanyi börtönbe vele - majd egy újabb sunyi somollyal az arcunkon közbevetjük: De ugye egy egész országot csak nem lehet lecsukni? Nem valóban nem lehet egy egész országot lecsukni. De bezárni be lehet. Lehúzni a rolót és az utolsó kapcsolja le a lámpát, végeztünk ezzel a vircsafttal, irány nyugat vagy ahol még megtűrnek bennünket.

Van azonban egy másik út. Igaz nehezebb, mint mindent itt hagyva kétségbeesetten elmenekülni, de talán tisztességesebb, vagy ha ez nem is a legmegfelelőbb kifejezés, mondjuk azt, hogy felelősségteljesebb. Felébredni a közéleti apátiából és nem elfogadni, amit ezek a rongyalakok nap, mint nap megpróbálnak lenyomni a torkunkon. Morális tabula rasa-t teremteni, leszámolni ezzel a bumfordi, büdös lábú uram-bátyám intézményrendszerrel. Szakítani a szemét hatalmával, elutasítani a semmirekellő pozícióhajhászok nyálcsorgató inkompetenciáját és végre, huszonhárom évvel a rendszerváltás után hozzálátni az ország újjáépítéséhez. Nagy feladat, ami komoly embereket kíván. Hol vannak ezek az emberek? Megnyugtatásul közölnénk, hogy köztünk élnek. Történelmünk tele van ragyogóbbnál ragyogóbb koponyákkal, és arra sem a vérben úszó XX., sem a morális kiüresedésben, bárgyú vigyorral tapicskoló XXI. század nem képes, hogy parancsszóra elhülyítsen egy nemzetet. Keressük hát meg őket!