Ha mások nem is, a szociálpszichológusok biztosan hálával tekintenek majd vissza a későbbiekben a Fidesz által a „vadbarom” választópolgárok igen reprezentatív mintáján végzett nagy társadalmi kísérletére itt a 21. század elején. Mert hát annak felgöngyölítése, hogy hogyan lehet emberekből szinte az összes önvédelmi reflexet, alapvető életösztönt, komolyabb erőszak bevetése nélkül kiirtani, megér egy misét. A jelenlegi önként vállalt teljes behódolást, mentális-morális-fizikai jobbágyságot ugyanis nehéz lenne másnak nevezni, mint az életösztön megsemmisülésének.

Valamiért rezignált beletörődéssel nyugtázzuk, hogy a kormánypárt jelenleg épp a választójog korlátozására készül, amihez még a világ legpofátlanabb promo szövegét is kitalálták:

"– Ez intellektuális cenzus lenne –... A nem tudatos, illetve a „nemkívánatos” szavazók adminisztratív-hatósági távoltartását szolgálja,... Mivel a választások napja előtt meghatározott idővel kellene regisztrálni, ez azt feltételezi, hogy azok járulnak az urnákhoz, akik józan, tudatos megfontolások alapján voksolnak a nemzet jövőjére, „és nem a választási kampány finisében az ellenfelet démonizáló, lebutított kampányszövegekre vevő vadbarmok”"

Pedig ez semmi több, mint demagóg hazugság. Valójában arról van szó, hogy a Fidesz tudatosan a társadalom tehetősebb részét, a haverokat, az oligarchákat segíti, még a lecsúszó középrétegekből, szegényekből kivert adóforintokkal foltozgatja a Matolcsy által elbarmolt költségvetés lukjait, így nem igazán szeretnék, ha a csalódott „vadbarmok” 2014-ben az urna elé állnának. Mivel a kreatív adók csodaországában növekszik azoknak a tábora, akiknek lassanként egy távolsági buszjegyre sincs felesleges pénze, borítékolható, hogy igen kevesen fognak családi utazásokat szervezni a kormányablakokhoz, hogy regisztráltassák magukat. Ezen sokat az sem javít, hogy utána a jelenlegi töketlen ellenzék és a Fidesz között választhatnának, bár, ha nem akarnak szomorkodva éhen halni kénytelenek lesznek.

Nagy vihart az sem kavart a hétvégén, hogy felmerült esetleg szüntessük be a pártok finanszírozását a választások előtt ("a gazdasági válságból a családok és a cégek mellett a pártok is vegyék ki a részüket" álságos dumája alatt), a Fidesznek vélhetően megfelelő Közgép pénz van félretéve, ők kibírják egy darabig, a többi párt meg menjen a levesbe. Lehet az egypártrendszer- rutin már a génekben van és ezért volt ez annyira természetes, de ez még mindig nem magyarázza, hogy utána miért kellett benyelni  „az igazságos Lázár János” performanszt is, aki ha kell Orbán Viktorral is vitázik a parlamentáris demokrácia megőrzése végett. Ez semmi több, mint a szocializmusból ismert parasztvakítás: ha nincs ellenzék csináljunk egyet, hogy legyen vita a kirakatban. Az már csak egy kis extra nyereség, hogy el lehet adni Lázárt is, mint akinek van szava, ha már új karaktert kell építeni neki a Miniszterelnökségnél. Pedig hát itt egy embernek van szava, az pedig OV, ennyi.

Lehet itt legyinteni, hogy ezek még nem konkrét tervek, miért kéne kongatni a vészharangokat, de vajon nem így történt eddig minden elképzelhetetlennek tűnő törvénymódosítás előtt? Jön egy durva bejelentés, amit visszavonnak, fárasztják kicsit az embereket – valaki még a hőst is eljátssza – aztán puff egy hajnali szavazáson átmegy minden változtatások nélkül. Médiatörvény, oktatási törvények, különadók stb. stb.

Tesztelik a határaikat, tesztelik a lakosság ingerküszöbét, ami úgy látszik végtelen. Jön az inger (adótenger, közmunka, étkeztetési utalvány kapcsán a családok megalázása) és a válasz: semmi.

Skinner -amerikai pszichológus– patkányaiban több életösztön volt, mint az itthoni társadalomban jelenleg megvan. Ott, ha a patkány tudta melyik kallantyút kell meghúzni a kísérleti ketrecben, hogy ne halljon éhen, meghúzta, illetve ha tudta mit kell tenni, hogy ne vágja agyon az áram, megtette. Mi hagyjuk az egészet.

Hagytuk, hogy a Fidesz magára szabja a választási törvényt, a megkérdezésünk nélkül lehetségessé vált, hogy más államok állampolgárai is szavazzanak a választásainkon, döntve ezzel az adóinkról, kötelezettségeinkről, jogainkról (ehhez képest mekkora felháborodás volt a vizitdíjon például, pedig ez nem 300 forint lesz).

A jelenlegi tervek szerint akár hamarosan levélben is szavazhatnak a külföldi magyarok (legalább is OV Chicago-ban ezt ígérte), az senkit sem zavar közben, hogy a szakvélemények szerint lehetetlen lesz garantálni a szavazás tisztaságát ebben a formában. Mintha nem is számítana. Egyre erősödik az 1920-as évek emlegetése, az agresszív, dicső múlthoz fordulás, a jelen, a Nyugat kárhoztatása. Mintha nem lehetne tudni, hogy csak azok a társadalmak és személyiségek menekülnek az emlékeikbe, akik nem tudnak semmit felmutatni a jelenben. Maximum bűnbakokat (örökzöld zsidózás, újhullámos görögözés és társaik).

Társadalmi elégedetlenség, megmozdulás? Nincs. Bár a Jóban Rosszbanból kiírt Tamás Atyáért lassan lehet utcára vonul a nép. Az online petíciót legalább is majd 3000-en írták már alá. Majd kiderül mi lesz belőle, addig meg nézzük jó jobbágyként a folytatást. Ahogy Cseh Tamás énekli: "Tőled úgy félek, hogy elrontod, te marha magyar szavazó"