Mert hát, ha bunkó volt velünk a pincér miután előzőleg szemen köptük, akkor legközelebb biztos, ami biztos rúgjuk fordulatból tarkón is lágyan, mielőtt kihozza a levest. Ugye? Nem. Mert ez enyhén szólva is egy negatív, öngeneráló, skizoid folyamatot szül. Olyan, kb, mintha kormányzati szinten lúzer bunkóznánk Európát mondjuk két éven át, aztán megsértődünk, hogy egy verseny alkalmával kiderül, nem szeret minket annyira. Majd még jól el is küldjük őket megint a fenébe, hogy mekkora égés amit összehoztak, meg csalás, meg szar, mert mi biztos a helikopter vagyunk.

A hazai közállapotok és psziché Eurovíziós dalfesztivál – Compact Disco névre keresztelt esettanulmánya, ugyanis körülbelül erről szólt. Arról, hogy szar van a néplélekben, hogy elbizonytalanodtunk, folyamatosan nem létező ellenségekkel viaskodunk, hogy nem tudunk örülni. Semminek nem tudunk örülni. Minden élet-halál kérdése, a „mieink” és a „többiek” véres küzdelme. Még egy nagyon kis gagyi dalverseny estén is. Mert az Eurovíziós dalfesztivál inkább aranyos, mint profi. Lordi mondja be a Finn pontokat, orosz nénikék békésen elénekelgetnek az angol énekes legenda és fiatal pop produkciók mellett. Vicces, kicsit súlytalan, de szerethető.

Pár napig figyelünk egymásra Európában, megnézzük, hogy mivel rukkoltak elő, szavazgatunk ha akarunk, kicsit gondolkozunk az egységen, esetleg felülírjuk a sztereotípiáinkat. Nálunk? Hát nyerünk, vagy minden és mindenki szar. Egyébként valamiért idén még arról is közmegegyezés született, hogy a produkciónk is szar (felfoghatatlan különben, hogy miért, nem szeretem a stílust, de profi zenészek, jó élő produkcióval hoztak egy technikás és dallamos számot, szóval a pfujolás oka kérdéses).

Egészen röhejes volt, ahogy szerencsétlen hazai indulót először legagyiztuk, lopással vádoltuk, valaki még a menedzserüket is bedrogozta, törölte a youtube videóját, majd ahogy bejutott a döntőbe a „nemzet képviselőinek”, egy új rekord várományosainak neveztük ki, hogy miután nem sikerült, megint gagyinak nevezhessük (természetesen tisztelet a kivételnek).

Mementóként a sztoriról pár cikk cím, meg minimális részlet következik.

A kezdeti utáljuk, fikázzuk fázis:

"Középszerű gagyival támadunk az Eurovízióra"

"a középszerűnek is nagy jóindulattal nevezhető kínálatot világszínvonalnak állítsák be igen mókás volt úgy húsz percig" 

„Ma depresszióra hangolták a bulvársajtót”

„Csak Magyarországon fikázzák a Compact Discót”

"Nyúlásgyanús a Compact Disco videója"

"Bedrogozták és kirabolták a Compact Disco managerét"

Kurt Vonnegut idézett anno egy kis mondást az egyik könyvében: "Akinek magyar a barátja, annak nincs szüksége ellenségre.". Alapvetően nem is értem, hogy, ha valaki esetleg belenézett ebbe a folyamatba külföldről, miért nem szeretett belénk és szavazott a szerintünk „gagyi, középszerű, tolvaj” csapatra. Vagy legalább arra művészi gyűlölködésre, amit egymás iránt tanúsítottunk egy közösségi értékek víziójáról szóló, énekverseny apropóján.

Ezt csak erősítette a kormányzati PR munka az utóbbi időben (szemét németek, franciák, úgy EU en bloc), a botrány a demokratikus értékek csorbulása kapcsán (médiatörvény, jegybank, alkotmány bíróság), a folyamatos balhé a szomszédainkkal (szlovákok, románok). Felesleges itt azzal próbálkozni, hogy ehhez a kormánynak semmi köze, mert van (ez a hivatalos verseny TV egyik felvétele):

Tettünk azért, hogy rossz hírünk legyen. Nyelvész poén következik, de igaz: nem az ország megítélése a rossz, hanem az események vettek rossz fordulatot. Így a negatív megítélés egyébként helyes. Sajnos.

Az meg álságos, ahogy az előzőekben gagyizott Compact Disco a döntőbe jutás után elfogadott nemzeti indulóként lett bemutatva, sőt itt-ott nemzeti reménységként:

"Döntőben a Compact Disco!" 

"Eurovíziós Dalverseny - döntős a Compact Disco"

"Eurovíziós döntős a Compact Disco"

„Továbbjutott a magyar induló az Eurovíziós dalfesztiválon! Az egész világ a Compact Disco-ról beszél!”

„Eurovízió: tombolt a Compact Disco”

Azért persze az ország egy része még ekkor is a „gagyi”bukását várta, rengeteg cikk született, hogy a fogadóirodák szerint esélytelen a banda.

Bár ebben a tekintetben a Deutsch Tamás Vs Compact Disco Twitter pengeváltás volt a mélypont. 

„Az eurovíziós dalfesztiválos-azerbajdzsános-kompaktdisznós marketing fos dömping elleni tiltakozásul Dolly Rollt hallgatok” – Deutsch Tamás ezzel a tweetjével kezdődött a szóváltás közte és a Compact Disco egyik tagja között. – mandiner. 

A végére, ha már Eurovízió, meg marketing, meg manager, akkor ugye nagy ötletként felmerül a csapat részéről is, hogy elmélkedjünk azon, miszerint az EP parlamentben mindenki narkós:

„az Európa parlamentbe kéredzkedtek be forgatni hogy ők diákújságirók és vizsga feladatot készitenének! De közben a mosdókban vettek mintát a wc tartályokról és a csap melletti asztalokról! Hát kokóban nincs ott hiány! :)))))”  - a Compact Disco menedzsere az EP parlamentről Deutsch kapcsán ugyanott.

Mindegy a banda végül 24-ik lett. Természetesen, az igen kevés helyen kapott hangsúlyt, hogy ez csak egy dalverseny, ahol bejutottunk a döntőbe és gratulálunk srácok. Helyette általában leszögeztük, hogy ezt is vártuk, lebőgtünk, majdnem az utolsók lettünk. Ami persze egy hülyeség, hiszen a mezőny fele be sem jutott a döntőbe (egész pontosan 24 bandát előzött meg a csapat).

A videók alatti komenntekben - hülyeség frontján -,  amúgy nem nagyon lógtunk ki a mögöttünk végzett angolok és norvégok közül. Mindenhol megegyezés született, hogy ez a verseny égő, nagy csalás. Mellesleg be sem kellett volna lépni az EU-ba (a norvégoknál ilyen nem volt, mondjuk ők be sem léptek). 

Pár tipikus hazai komment a végére az egyik videó alól:

„Ez sosem a zenéről szólt. Minket rühelnek Európában. Ez van. Az összes vezetőn évek óta azon fáradozik, hogy egyre lentebb legyünk a ranglistán, és eddig ez nagyon is bejön nekik. Köszönet Szlovákiának és Romániának a pontokat. Jelenleg már a Finnek is b@sznak ránk. Egy éve még tőlük kaptuk az egyetlen 12 pontot, tegnap már egyet sem!”

„Én soha többé nem küldenék ki magyarokat erre a fesztiválra! Vicc az egész. Egyáltalán mi értelme országokat képviselő előadókat minősíteni, "versenyeztetni" egymással? Vagy ha szavaznak, vegyék figyelembe a képviselt nemzet, vagy nép lélekszámát, ahhoz viszonyítsanak”

„köszönjük, compact disco, akkor is ti voltatok a legjobbak! amúgy európa meg bekaphatja, azokkal az országokkal együtt, akik nem is tudom, mit keresnek egy eurovíziós dalversenyen...”

„A földrajzilag szomszédos országok egymásra szavaznak, akárcsak a rokonságban állók, vagy a történelmileg jó viszonyban lévők. E mellé jön a "szakmai" zsűrik pontozása. Ennyi az egész eurovízió. Maga a produkció negyedleges tényező.”

Itt az utolsó kapcsán megjegyezhetjük, hogy hát van benne valami és hogy mindent elkövetünk, hogy ebben a tekintetben esélyünk se legyen. De, ha szeretnénk, hogy még népszerűbbek legyünk volna egy javaslat a közelgő olimpiára: jussunk be úszásban az egyik döntőbe, ne legyünk dobogósak, majd törjünk ki nemzeti hisztibe: hülye világ, hülye bíró, nem volt elég meleg a víz, hasonlók. Biztos működni fog.

Egyébként gratulálunk Compact Disco és köszönjük, hogy képviseltetek minket.