Az utóbbi időben végsebességen robogó politikai hülyeséggyár remélhetőleg az EB apropóján szusszan egy kicsit, különben fenn áll a veszélye, hogy Az elveszett Frigyláda fosztogatóinak jól ismert zárójelenetének mintájára, az ép tudattal a közélet iránt érdeklődőknek egyszerűen szétfolyik az agya. Urnahurcoló Szent László erdélyi zajos pofára esését követően talán inkább itthon marad egy kicsit , Áder Jani bácsinak is remélhetőleg megvolt a karakterépítéshez elégséges mennyiségű ál-törvényvisszaküldés, fotózkodott rabbival is szóval hátha ott is nyugi lesz, Matolcsy meg úgy látszik túllép a hazai szórakoztatóipar keretein és „ísztjurop-féritél Dír Ricsárd” stand-upjával nemzetközi vizekre evez. Akár reménykedhetünk is ezek szerint.

Azonban van valami újdonság a három felsorolt témakör egyikében amin érdemes elgondolkodni. Míg Kövér és Áder tartja magát a demagógia jól ismert szabályaihoz - tetteik, szavaik, melyekről ők is pontosan tudják, hogy nem teljesen fedik a valóságot, torzítottak avégett, hogy behízelegjék magukat a legszélesebb népréteg kegyeibe – addig Matolcsy elkezdett kiiratkozni még a demagógia világából is. Ez persze áll lassanként a gazdasági kormányzás összes üzenetére egyetemben. Ennek pedig nagyon súlyos következményei vannak.

A demagóg politikus ugyanis – annak ellenére, hogy nincs nagy véleménnyel a népről – elfogadja a népuralom tényét, hülye gyerekként kezeli, de belátja, hogy a hatalmat áttételesen tőle kapja. Ígér, hízeleg, hazudik neki, de tényezőként tekint a népre. Azt, hogy az ebből kiinduló ígérgetési verseny, felelős gondolkodásról való leszoktatás („nem kell tennetek semmit, minden megkaptok, csak bízzátok ránk és adjátok ide a pénzt”) hova vezet azt láthatjuk, de most ezt hagyjuk. A lényeg, hogy a demagóg káros egy közösség életére, de még a népuralom határán mozog.

Ezzel szemben Matolcsy magából a demokratikus térből kezd kiiratkozni, kommunikációjával az autokrata uralom szivárog vissza a közéletbe. Nem reálpolitikus, hiszen, aki szinte a kínai 25 pontos alapkamat csökkentés napján –ami a Washington Post összefoglalója szerint azért kell, hogy egyáltalán pályán tartsák a gazdaságot! –, egy olyan helyzetben, ahol már a spanyol bankokat is 100 milliárd Eurós segéllyel kell menteni, a CNN-nek kijelenti, hogy „A válságnak vége van”, az nem az.

China cuts key interest rates while warning of risks in Europe

The rate cut, effective Friday, signals that China’s economic policymakers are now more concerned about rapidly slowing growth than inflation.

Kína csökkenti az alapkamatokat, míg veszélyekre figyelmeztet Európában

A kamatcsökkentést, különösen a pénteki, azt jelzi, hogy a kínai gazdasági döntéshozók jelenleg jobban aggódnak az egyre lassuló növekedés, mint az infláció miatt. - wp

Nem demagóg, hiszen „47000 forintból meg lehet élni” Gyuri nem kereste eddig sem a nép kegyét. Van egy fikció, ebben az esetben ahogy ő fogalmazott egy „tündérmese”, ami egy éven belül sikeres lesz. Pont. Nem baj, hogy egyetlen közgazdasági adat nem támasztja alá, a gazdaság zsugorodik, ő kimondta, szóval az lesz. Mindenki gondolhat amit akar. Az sem tétel pl, hogy idén a múzeumok költségvetését 20%-al, a könyvtárakét 18%-al kellett megvágni, a Magyar Nemzeti Múzeumban a szakmai stáb állt be teremőrnek, leállították a beszerzést, a kiállításokat nem tudják folyamatosan nyitva tartani, mert nincs pénz. Az sem baj, hogy az Országos Széchenyi Könyvtárból majd 100 embert rúgtak ki, a megyei múzeumok legtöbbjének sorsa bizonytalan, egy része vagy bezár, vagy kiállítóhellyé alakul (kirúgják a szakmai stábot), vagy hogy a legfrissebb adatok szerint mintegy 4 millióan élnek szegénységben. Ez nem tétel. Ez féritél meg ókojnszhevtúszájdsz.

Nyugodtan lehet ezt a mesét – a világ legszerencsétlenebb szóválasztása egyébként, mert mesét aztán maximum a Disney-nél meg a Pixarnál pénzelnek, de annak meg kell térülnie – finanszírozni is kedves külföldi befektetők, meg kedves Richard.

„Dear Richard”, ahogy Gyuri fogalmazott az interjúban persze. Ezt a hónalj szagú atyáskodást azért Richard Quest esetében sem lehetett kihagyni. Mint a szocialista gyár csarnokában a művezetők: „Jócókám, rosszul gondolod”. Majd ők megmondják, aztán jobb lesz azt gondolni. Hiába, a betanult reflexek Gyuri esetében is megmaradtak az előző érából.

Az ilyen politizálást már nem  (vagy ismét nem) érdekli a valóság, vagy igazság, de már csak az sem, hogy az emberek mit gondolnak róla. Mert a népnek ugye azt kéne gondolnia amit miniszter úr mond. Ami pedig akár hogy is nézzük, logikáját tekintve a diktatúra előszobája. Azt, ahol már nincs félelem a politikusban, hogy hatalmáról a nép dönthet -  nem érdekli mit gondol - nehéz másnak tekinteni. De legalább ebből nem másnak, a CNN-ek adtunk ízelítőt. 

A rajongóknak: