„Ne kívánd mások balsorsát, mert a sors közös, s a jövő előre nem látható.” – mondta egyszer Lucius Annaeus Seneca.

Lehetne ez a hét tanulsága. Egy nem mindennapi hété, mely során – ha csak átmenetileg is –oly sok ellenségeskedés után a honi fasiszták és a zsidó közösség tagjai végre találtak maguknak egy megfelelően magasztos közös pontot, magyarosan minimális közös nevezőt, elfoglaltságot, hobbit: zsidó nagymamák, ősök keresgélését tagjaik családjában és ezt követően a kirekesztés formáinak csoportos megvitatását. A meccs eddig döntetlenre áll, egyik félnél eggyel kevesebb zsidó ős, mint szeretnék, a másik oldalon, meg vélhetően eggyel pont több.

Az ókori római államférfi, költő, filozófus, drámaíró idézett szavai – aki egyébként sokat merengett a szeme előtt káoszba, elhülyülésbe, mértéktelenségbe és erkölcsi fertőbe hanyatló országa lehetőségein – egyébként egy nagyon minimális, mégis fontos és időtálló üzenetet hordoznak: aki mások szívatására teszi fel az életét, azt egy ponton ugyanúgy megszívatja az élet. Valamiért így működik, ez az élet állandósága, egyensúlya.

Lehet valaki éppen rabbi a XI. kerületben, mentegetőzhet a rabosítása után hogy „kiterjedt ellentétekről”, „milliós pénzek, végkielégítések kifizetéséről” is szó van, de ha valakinek jogszabályokba ütközően feltúrjuk a személyes adatait, csak hogy közhírré tehessük, hogy a nagymamája nem zsidó volt, attól még meg fogjuk ütni a bokánkat. Mert a törvény ilyen. Nem érdekli, hogy rabbi az elkövető, vagy sem. És ez így van jól. Ráadásul az, hogy ellenfelünk anyai ágát azért tesszük közszemlére, hogy bizonyítsuk „nem tiszta vérű zsidó”, ezzel próbálva tönkretenni a karrierjét, életét, az magában is elég gyomorforgató.

A Mazsihisz kiállása a dolog mögött meg kínos. Egy olyan országban ahol erősödik a szélsőjobb, ahol vitát kell folytatni azon, hogy miért volt bődületes tévedés a numerus clausus, miért probléma, hogy abban a törvényben „fajként” jelölték meg a zsidóságot, ez több, mint visszás.

Szegény Nagy Gén Diagnosztikai és Kutatási Kft. hogy meg lett hurcolva itt a kitalált cigány-zsidó génkutatási technológiájáért, pedig még a rabbik is élnének itt a találmánnyal ezek szerint. Egy a gond, hogy mindeközben a hülyeségre való hajlam genomját senki nem kutatja ilyen lázasan. Bár alapvetően eredményként elég volna Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatából idézni: „minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad”. A hülyeséghez való jog adott tehát, mind a fasiszta, mind a zsidó, bármely közösség tagjainak.

Vagy ahogy láttuk, a hét másik sztárjának, Szegedi Csanádnak is megadatott. Mert hát abban Ceglédi Zoltánnak igencsak igaza van, hogy: „ha az én nagymamám Klein Magdolna, a férje Meisels Imre ortodox zsidó, és a nagyi megjárta a legkegyetlenebb náci haláltábort, akkor csak elgondolkodok már egy csöppet, mielőtt nekiállok zsidózni”. A felsorolt családnevek esetében azért lássuk be, hogy a gyanú kialakulásához tényleg nem kell nagyon kemény szellemi birkózásba bonyolódni.

Annyi baromság látott napvilágot a téma felpörgésével párhuzamosan, hogy igazából ezeket az ellentmondásokat és nem szerencsétlen nagymamát kellett volna megvizsgálni egyébként.

No. 1: Zsidó-e vagy?

Azt követően, hogy a kuruc.infónak Szegedi elismerte, hogy nagymamája zsidó, hipp-hopp mindenki megállapodott abban, hogy ez a Csanád gyerek is az. Novák Előd például a hvg.hu-nak újságolta a történtek után, hogy van zsidó barátja: Szegedi Csanád. Mielőtt még gyorsan bérelnénk egy sarkot a Jobbik volt országos elnökhelyettesének a Dohány utcai zsinagógában, tisztázzuk: zsidó az aki gyakorolja a vallást, annak vallja magát, ápolja azt a hagyományt, kultúrát, hitet. Nem faji alapon megy a dolog. Ez az, amiért oly szomorkodva emlékeztünk meg fentebb a XI. kerületi Radnóti rabbi történetéről.

No. 2 Ha zsidó, akkor nem lehet fasiszta / ha a pártban van zsidó, akkor a párt nem lehet fasiszta

Emlékezzünk vissza a tézisre, hogy mindenkinek jogában áll hülyének lenni. Aki azt hiszi, hogy Szegediben bármi megváltozik attól, hogy ez az információ napvilágot látott, az nagyot téved. Az új magyar honfoglalás egyik legnagyobb hirdetője, aki könyvében hosszasan elmélkedik a zsidókérésről, arról, hogy a zsidók hogyan szállják meg az országot fizikai, szellemi és lelki síkon és ennek majd hogyan vetünk véget, az nem fog megváltozni.

Nézzük csak meg azt a kissé skizoid okfejtést, amit maga Szegedi vezet le a coming out interjúban:

(nagymamája kapcsán, hogy hogyan is lehetett zsidó) „Ez egyáltalán nem volt ritka, 100 évvel ezelőtt Magyarországon egymillió zsidó élt, akik magyarnak vallották magukat, és nem lehet azt mondani, hogy mindegyikőjükkel gond lett volna.” - kuruc.info

(utána magáról) „A "Hiszek Magyarország Feltámadásában" című könyvemben van egy olyan fejezet, hogy "zsidókérdés", ahol több oldalon kifejtem a gondolataimat ezzel a témakörrel kapcsolatban és a leírtakkal maximálisan azonosulok természetesen ezek után is.”  - kuruc.info

Szabad fordításban: ez a gond (a zsidó nagymama) annak a hozadéka, hogy akkor még sok zsidó élt itt (nincs kimondva, de azért ott lapul egy „bezzeg most”), de ha Csanádon múlt volna, akkor ő meg sem születik (mert ő megoldotta volna ezt a kérdést…).

A párt számára Csanád nagymamája meg egyenesen áldás, ahogy Novák Előd fogalmazott, majd jól lehet rá hivatkozni, hogy ők nem fasiszták:

„Szegedi Csanád beismerésével most szélesebb körben is bebizonyosodik, hogy a Jobbik nem antiszemita párt és nem származás alapján ítél meg embereket.” – hvg  

Mert hát náluk csak az számít, hogy ki hogyan viszonyul a „magyar ügyhöz”, nem hisznek ők a fajelméletben. Akkor viszont adódik a kérdés: ha a zsidóságra nem mint fajra tekintenek, akkor mit számít, hogy kizárják-e szegedi Csanádot, vagy sem? Ugyanis Szegedi nem zsidó, csak a nagymamája.

Különben, hogy Szegedi politikai karrierjének maximum a nagymamája vethet véget, az nem, hogy fasiszta, hogy Gárda egyenruhában parádézott az EP parlamentbe (ahol villanyszerelőnek nézték), vagy, hogy közbotrányt okozott, mikor a kuka tetejéről evett a büfében, mint magyar képviselő, az annyira tipikus. Annyira rossz.

Egyébként kár volna, ha kizárnák a pártból, ha maradna és összejönne Morvai „nem leszünk Palesztina” Krisztinával, akkor sikerülhetne összehozni egy karakán, újszerű, emancipált Adolf bácsi – Éva Braun kópiát is. Az milyen szép volna, kész forgatókönyv.

A sort zárja ismét Seneca, egy kis idézet, amit mind a Mazsihisznek, mind a Jobbiknak jobb volna megértenie:

„A filozófia tenni tanít, nem beszélni, s arra késztet, hogy mindenki a maga törvénye szerint éljen, hogy élete ne mondjon ellent nyilatkozatainak vagy magának az életnek, hogy minden cselekedete egy színezetű legyen. (...) Mi a bölcsesség? Mindig ugyanazt akarni és ugyanazt nem akarni.”