Amikor már mindenki azt hitte volna, hogy így a gazdasági nehézségek, világválság idején a hazai politikai oldalak közötti kommunikáció teljes megszűnése, a mikrovilágokba zárkózás végképp beteszi a kaput az egész országnak, egyszer csak a nemzetközi filmszakma gyűlöletében újra egyesülni látszik a nemzet. A hazánkra rontó Hugh Grantnek megírt levél után a Munkáspárt keddi közleményét – melyben a Budapest Bruce Willistelenítéséért szállnak síkra –, legalább is nehéz másnak tekinteni, mint az új nemzeti minimum alapjának.

Mert, hogy Willis miatt sok a nyűg, le vannak zárva utcák, meg hidak, a Munkáspárt már csak ezek miatt is kiebrudalná a fővárosból a színészt, de legfőképpen az tűrhetetlen, hogy Thürmeréket nem szórakoztatja John Mclaine legújabb kalandja, unatkoznak:

„Ezekkel a forgatásokkal rendre hülyítik a magyarokat. Amikor az Evitát forgatták Banderas és Madonna részvételével, elhitették velünk, hogy büszkéknek kell lennünk. Budapestet amúgy Amerikában minden második amerikai összetéveszti Bukaresttel vagy Varsóval, mint látod, nem a név a lényeg, na de így az egész civilizált világ fel fogja ismerni a pesti utcákat. Nem ismerték fel.

Most 150 milliót adnak az amerikaiak, hogy két-három hónapon át teljes felfordulást idézhessenek elő a fővárosban. A film ráadásul nem is Budapesten játszódik, hanem valahol Oroszországban, és a harc az orosz maffiával folyik.  A kulturális gyarmatosítás most hoz 150 milliót. De vajon megéri-e ennyiért, hogy meghunyászkodjunk magyar voltunkban, megéri-e, hogy akár egy darabkát is elveszítsünk nemzeti önbecsülésünkből? Egyébként is unjuk már a felfordulást, az útlezárásokat.” – a Munkáspárt keddi közleményéből

Különben az, hogy a Magyar Hírlap és a Munkáspárt ugyanazon a napon támad rá a külföldi színészszakmára, mint az ország ellenségeire, körülbelül ugyanazzal a retorikával valahol már-már a felfoghatatlan/perverz/szomorú/undorító/vicces kontinuitás egyszerre történő és csúcsra járatott megvalósulása:

„ha nincs eszünk, higgyük el, hogy a színész azt mond, amit akar a liberális demokráciákban…” …„egy hatalommal, pénzzel, előmenetellel kecsegtető láthatatlan tartomány legkisebb szolgája Hugh Grant” - Magyar Hírlap

„A kulturális gyarmatosítás most hoz 150 milliót. De vajon megéri-e ennyiért, hogy meghunyászkodjunk magyar voltunkban, megéri-e, hogy akár egy darabkát is elveszítsünk nemzeti önbecsülésünkből?”- Munkáspárt már idézett közleménye

Persze valahol érthető Thürmerék ideológiai klimaxa, hiszen nagy csapás érte a velünk élő szocialista műemlékeket tegnap. Igaz lassan, (2006 óta szép lassan), de bemutatták az első Alstom metrószerelvényt Tarlósék, ami a negyven éves kék szovjet síncsodák halálát jelenti végre. Nem kapkodták el, hiszen, ha nincs a fékbalhé – amire először megtagadta a magyar hatóság az engedély megadását, mert bár EU szabvány volt, de nekünk veszélyes, „veszejti az magyart” –, akkor nem lehet lehúzni a vállalatot 30 milliárddal. Végül, bár hat évbe telt, lehúztuk őket 30 milliárddal és máris sokkal jobb lett tőle ugyanaz a szerelvény.

Jó, tényleg szépek, nem ezt akarom elvitatni.

Másrészt a BKV-t is feldarabolták, a buszágazatot külső vállalkozók veszik majd át, szóval az ezeréves Ikaruszoknak is búcsút inthet a Munkáspárt.

Itt azért indítanánk egy tippjátékot: Vajon hova kötődnek majd a külső vállalkozók a busz ágazatnál? Illetve pusztán asztrális koincidencia, vagy valami köze van ehhez annak, hogy a bejelentéssel szinte egy időben cserélték le a Rába vezetőségét a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, illetve a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium tagjaira?

Vagy adjunk egy esélyt az új nemzeti minimumnak és higgyük el, hogy itt nem az előző rendszerből átmentett rutinok léptek életbe? Mert, hát olyan szép átadó volt az a metróban is, maga a modernizmus szelleme:

Nem.

Különben, biztos az a baj, hogy nem a Vörös Zsaru 2-őt forgatják Pesten, akkor a munkáspárt konfettivel, nem közleménnyel dobálózna, a MI-24-es meg akár szétlőhetné a Mátyás-templomot is, nem volna azzal gond.

Ahogy Arnold fogalmaz az alapműben „Semmi, semmi probléma.”:

Persze azt most nem akarom vitatni, hogy az április óta húzódó útlezárások tényleg sok kényelmetlenséggel járnak, de még egyszer: 150 millió folyik be annak az önkormányzatnak, amelynek korábban kigyulladtak a metrókocsijai (az újak meg rengetegbe kerülnek), ahol kigyulladtak rendszeresen a buszok és nincs pénz a cserére, 10 milliót kap 6 óra repülésért az a hadsereg, amelynek nincs pénze egyébként üzemanyagra a megfelelő mennyiségű gyakorlatozáshoz.

Van egy aranyos és találó kép arra, hogy milyen mostanában itthon élni: