Kormányunk nagyfokú szociális érzékéről ismét tanúbizonyságot tett. A hóval elzárt falvak, a mindenhonnan elzavart, fagyhalállal szembenéző hajléktalanok, valamint a kilakoltatottak nehéz helyzetének orvoslása érdekében igazi nehézfegyverrel álltak elő felelős filisztereink: itt a TÉLÜGYI BIZTOS!

Felsejlik a holnap. Nem, most nem úgy, mint a Monty Phyton - féle Hülye Járások Minisztériuma.

Hanem úgy, mint a sokak által kedvelt amerikai rajzfilmben. Képzeljük el, ahogy négy ifjú harcos, mondjuk Selmeczi, Giró-Szász, Szíjjártó és Rétvári  összeillesztik a magyar kártya évszakait ábrázoló gyűrűiket “Tél! Tavasz! Nyár! Ősz!” felkiáltással, s máris felhangzik a dörgő főcím: “És a négy hatalom egyesüléséből megszületik a hős bajnok, a Télügyi Biztos!”

De hát “A forradalom olyan, mint a bicikli: ha nem halad elég gyorsan, elbukik.” Ráadásul bizonyára mindenki tapasztalta, hogy kis hazánkban valamiért valamennyi évszak társadalmi, gazdasági, politikai és logisztikai probléma, melyekre mindig borzasztóan felkészülünk, szakemberek sorolják a híradó kamerájába a biztató adatokat, de végül mindig elönt az ár, belep a hó, kiég a tarló.

Ezért a legjobb az lesz, ha pártunk itt nem áll meg, hiszen megoldandó, “komplex társadalmi probléma” valamennyi évszakban akad:

Nyárügyi biztossal a strandbalesetek, az olvadó villamossínek,  a késő vonatok, valamint a jégkár, aszálykár ellen!

Tavaszügyi biztossal a kullancsok okozta betegségek, a fagykár, az áradások és az áradások miatti vonatkésések ellen!

Őszügyi biztossal a ködös utak, a borús idő okozta kedélyromlás, valamint a szegények márton napi, keresztényi megvendégelése ellen!

Lehetőség szerint az új közoktatási törvény új gyermekdalokat és mondókákat is vegyen be a tantervbe, mint pl: 

“Téé-lügyi biztos,

hó a subája,

bőr a cipője,

guccsi zakója,

Közpénz, kő-öz-pénz,

meg is lesz a fizetés!”

De lehetne úgy is, hogy a kormány nem kriminalizálná a szegénységet. Hogy támogatná és nem ellehetetlenítené azokat a civil szervezeteket, amelyek az adósokat, a nehéz helyzetben lévőket, a tanyán élőket, a hajléktalanokat stb. igyekeznek segíteni. Hogy a közegészségügyi problémák szakmai alapon, az egészségügy reformjával és fenntarthatóvá tételével megoldódjanak, és a kórházak igazgatóságai ne kifizetőhelyek, és hűbéri jutalmak legyenek. Esetleg a hajléktalanság kérdését sem kriminalizálással kéne megoldani, hanem rábízni azokra a szakemberekre, akik értenek is a kérdéshez - nem pedig sárdobálás közepette, ezen apropóból is egymás torkának esni .

Vagy komolyan kezdeni valamit a devizahitelesek, a kilakoltatások problémájával, nem csak egy csekély hatásfokú eszközkezelőt felállítani, fabarakkos lakóparkot építeni, segélyplafont bevezetni és amúgy az adófizetést és az adósság befizetését is megadóztatni. A kilakoltatási moratóriumot még talán meg lehet érteni, sok eladósodott család juthat így egy kis levegőhöz, de azért az is elgondolkodtató, hogy miért fagy meg kevésbé az a honpolgár, akit november 30-én lakoltatnak ki, mint az, akit december 2-án...

És nyilván lehetne az is, hogy Magyarországon egy négy éves kormányzati ciklus felelős munkából, tervezésből, szervezésből állna, s nem 1,5 év lopásból, aztán 2,5 év kampányból (mely 50% sárdobálás, pocskondiázás, karaktergyilkosság, 50% fedezetlen pénzszórás). Pártoktól függetlenül. Akkor nem lenne minden regnum non-stop, javarészt saját döntések és súlyos mulasztások miatti tűzoltás. Akkor talán nem kellene “télügyi biztos” sem. Egyszer talán ez az idő is eljön.

De addig még sok és nehéz kérdés, megoldásra váró feladat áll előttünk. Ám aggodalomra semmi ok, a foszlott, rózsaszín kádári esernyő ismét nyílik, hogy fölénk tarthassa a Télügyi Biztos. Vagy a Sóhivatal Kapitánya. Vagy a Zország Zorrója.