Egy hét leforgása alatt a magyar kormány sikeresen jelezte, hogy milyen irányvonalat tart követendőnek bel- és külpolitikai tekintetben. A kabinet segédkezett a gyülekezési jog, szabad véleménynyilvánításhoz való jog, valamint a személyi szabadság lábbal tiprásában, illetve annak finom gyakorlattá tételében az MTVA előtt, majd vezetője a „demokratikus politikai gyakorlat” példájaként állította az ország elé Libanont. Egy országot, ahol jelenleg polgárháborús helyzet uralkodik, emberjogi szervezetek tüntetnek a kisebbségek elleni radikális fellépés miatt, vallási felekezetek tagjai gyilkolják egymást és figyelmeztető lövésekkel oszlatták a kormány ellen tüntetőket. Ráadásul, ha minden jól megy, a kormány még a szíriai – immár 33 000 körüli halálos áldozattal, valamint egyes számítások szerint 80 000 eltűnttel járó – konfliktusba is belekeveri hazánkat. Orosz hírtelevíziós értesülések szerint ugyanis bulgár és magyar cégek illegális fegyverszállítmányokkal támogatják a szíriai lázadókat. Ráadásul, mintha ezek az események el sem érnék a magyar közélet ingerküszöbét, legalábbis a tényközlő híradásokon túl. A részleteket lássuk alább.

Mert a jog tiporva kezelhetőbb

Először is lássuk a véleménynyilvánítási szabadság, a személyi szabadság és gyülekezési jog lábbal tiprásának eseményeit, mivel valójában ez történt és történik a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Kunigunda utcai épülete előtt. A történtek váza talán mindenki számára ismert: november másodikán, halottak napján a hajnali órákban az MTVA 30-40 biztonsági embere erőszakkal eltávolította a 2011. december 10.-e óta a közmédia előtt tüntető Tiszta Kezek a Demokratikus Magyarországért és a Televíziósok és Filmkészítők Független Szakszervezetének (TFSZ) aktivistáit az épület bejárata elől. A szervezetek egyébként a közmédia „hírmanipulációi” (lásd Lomnici Zoltán a Legfelsőbb Bíróság  korábbi elnökének kitakarása, vagy az Opera előtti megmozdulás eltüntetése a híradóból) és az azt tápláló túlzott kormányzati kézi vezérlés ellen demonstrálnak a helyszínen (kép forrása: Tiszta Kezek facebook profil).

Az MTVA közleményben tagadta, hogy emberei erőszakosan léptek volna fel a demonstrálókkal szemben:

„Ezzel szemben az igazság az, hogy erőszak nem történt. Az MTVA a törvények betartásával, jogszerűen járt el a terület kiürítésekor, sőt az illetékesek még segítséget is nyújtottak a demonstrálóknak az átköltözésben. – index

Vélhetően így is lehet fogalmazni, bár el lehet képzelni, hogy hajnalban milyen odaadással segítette sátrastul, mindenestül a két helyszínen tartózkodó aktivistát az utca másik oldalára a biztonsági különítmény. Az MTVA technikailag megteheti, hogy tagad, hiszen a hajnali akció – már csak az időzítésből fakadóan – nincs megfelelően dokumentálva.

Egyébként az egyik érintett így nyilatkozott a segítségnyújtásról:

A kitelepítettek járőrt hívtak, azonban a hatóságok nem avatkoztak közbe. Mint kiderült, az MTVA érvényes építési engedélyt szerzett egy a budai hegyeket ábrázoló szobor kivitelezéséhez, mely épp a korábbi demonstráció helyszínén áll majd. A helyszínre érkező ellenzéki pártok közül (MSZP, DK, LMP) az LMP sajtóközleményében felhívta a figyelmet, hogy az építési területet kijelölő táblákat visszadátumozva rakták ki – holott ezt 48 órával a megjelölt dátum előtt volna kötelező –, így nyilvánvalóan a tüntetők kiiktatása volt a 48 millió forintból megvalósuló szobor-projekt célja. A kitelepítést másnap az ellenzéki politikusok részvételével is támogatott spontán demonstráció követte, a tüntetők alapvető jogaik korlátozása miatt feljelentést tettek.

A történet azonban itt nem ért véget. Ugyanis az már kevésbé kapott visszhangot, hogy végül – a saját bevallásuk szerint – erőszakkal és jogtalanul kitoloncolt tüntetőket is feljelentette a hatóság:

„Gyülekezési joggal való visszaélés miatt indított eljárást a rendőrség a pénteken 11 órakor kezdődött demonstráció szervezője ellen - közölte a rendőrség péntek este.” – [origo]

Majd ezt követően a némileg zavaros és több sebből vérző eljárást a Fidesz-KDNP és a Jobbik képviselői szentesítettek az eheti parlamenti ülésszak alatt, lehetetlenné téve, hogy az LMP és az MSZP politikusai a parlament Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága elé vigyék az ügyet:

„Az MSZP az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság következő ülésén ismét javasolni fogja, tűzzék napirendre: mi vezetett ahhoz, hogy az előző héten “erőszakkal eltávolították” a köztelevízió székháza elől az ott jogszerűen demonstrálókat – írta az MTI-hez eljuttatott közleményében Lendvai Ildikó és Mandur László. ... Hangsúlyozták, hogy a kormánypárti többség, valamint a Jobbik mindkét bizottságban leszavazta, hogy napirendre tűzzék az indítványt. A kulturális bizottság elnöke egyúttal bejelentette, hogy az MTVA vezérigazgatója írásban ad majd tájékoztatást a történtekről, amit a bizottság tagjaihoz eljuttat – teszik hozzá.” – Gépnarancs az MTI nyomán

A helyzet komikumának feloldását akár a hétfői ülésnap egy freudi elszólásában a diktatúrákkal kokettáló kormányfő szavaiban is kereshetnénk:

„A nyolcvanas években én nem a diktatúra ellen harcoltam, hanem azok ellen, akik csinálták a diktatúrát.” – Orbán Viktor a parlamentben hétfőn, index

A libanoni jelölt

Azonban a találgatások helyett a valóság sokkal adekvátabb válaszokkal szolgált még a keddi nap folyamán. Ekkor történt ugyanis, hogy Orbán Viktor kormányfő Libanont jelölte meg – új keleti gazdasági partnerországon túl – a demokratikus értékrendek megvalósulásának egy mintapéldájaként, illetve a kormány számára iránymutató példaként, ha külpolitikai törekvésekről van szó:

„A magyar kormány különösen értékesnek tartja azt a demokratikus politikai gyakorlatot, amelyet Libanonnak sikerült kialakítania - mondta Orbán.

Libanon ugyanis egy rendkívül bonyolult helyzetben európai mércével mérve is teljesen demokratikus, a vallás- és szólásszabadságot, valamint az emberi jogokat mélyen tisztelő politikai rendszert hozott létre - mondta a miniszterelnök, hozzátéve, hogy a magyar kabinet külpolitikai tervei és a libanoni kormányzat elgondolásai között teljes a véleményazonosság.” – hvg.

De mi is tudható mostanában Libanonról?

„Harcok törtek ki Libanon fővárosában, Bejrútban azután, hogy vasárnap eltemették a pénteki bombamerénylet nyolc halálos áldozatát, köztük Viszam al-Haszan tábornokot, a libanoni belbiztonsági erők hírszerzési főnökét – írja a BBC. A tüntetők Nadzsib Mikat miniszterelnök hivatalát rohanták le, lemondásra szólítva a kormányfőt. A rohamrendőrök figyelmeztető lövésekkel és könnygázzal próbálják szétoszlatni őket. Mikat korábban felajánlotta a lemondását a merénylet miatt, de jelezte, ha a nemzet érdeke úgy kívánja, akkor marad.” – nol.hu, október 21.

A mostani zavargások hátterét az adja egyébként, hogy az ellenzék szerint a saját felekezetét és országát a szíriai rezsim befolyása alá vető Nadzsíb Mikáti libanoni miniszterelnök okolható az ellenzék egyik kulcsfiguráját is érintő bombatámadás miatt.  

A szunniták a szíriai ellenzéki felkelőket, a síták pedig a szíriai rezsimet támogatják az országban, szakértők a polgárháború gyors importjától tartanak. Libanon egyébként már hosszabb ideje a káosz szélén táncol:

„Libanonban napok óta rendkívül feszült a helyzet az egymással szembenálló felekezetek közötti összetűzések miatt. A szíriai ellenzéket támogató helyi szunnita vallási vezetők lelövése miatt komoly összecsapások voltak vasárnap.

Bejrútban a szíriai rezsimet támogató és a közel-keleti arab országban zajló népfelkeléssel rokonszenvező pártok tagjai csaptak össze. A vasárnap éjszakai összetűzésnek legkevesebb két halottja és 18 sebesültje van - jelentette a libanoni nemzeti hírügynökség.” – [origo], május 21.

További adalék, hogy a kissebségeket érintő bánásmód, vagy a jogbiztonság sem erős oldala Libanonnak. Augusztusban például az váltott ki heves tiltakozást, hogy egy moziból 36 férfit vittek el anális vizsgálatra, mert feltételezték (!), hogy melegek. A homoszexualitást egyébként az ország börtönbüntetéssel sújtja. Szintén augusztusban emelte fel a szavát Szabó Máté ombudsman, hogy a hatóságok segítsége híján a Libanonba csempészett (!) magyar gyerekeket magánnyomozók és civil szervezetek segítségével kellett visszaszerezni. Ez alapján minimum nehéz megérteni, hogy miért is kéne az országot a magyar miniszterelnöknek példaértékűnek tekintenie.

Fegyvereket Szíriának!

Az eddigiekből két következtetést vonhatunk le:

         1. A miniszterelnök ismét nem hallgatta meg a külügyesek véleményét az üggyel kapcsolatban.

         2. Meghallgatta, és tetszett neki.

Azonban a keddi nap utolsó fordulatát még ennek tükrében is nehéz megérteni. Ugyanis egy orosz hírtelevíziónak nyilatkozó egyiptomi üzletember szavai alapján felvetődött, hogy elkezdtünk beleavatkozni a szíriai/libanoni helyzetbe:

„A Rosszija 24 orosz állami hírtelevízió hétfői riportjában egy egyiptomi üzletember állítása szerint bolgár és magyar cégek török vállalatoknak adnak el fegyvereket, amelyeket azok egyebek mellett a szíriai ellenzéki hadseregnek továbbítanak.” – hvg.

Természetesen a Külügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium kedden mindezt cáfolta:

„Magyarországról nem kerülhettek fegyverek Törökországon keresztül Szíriába - közölte a Külügyminisztérium (KüM) és a Honvédelmi Minisztérium (HM) kedden. Magyarország a szíriai válsággal kapcsolatban határozottan kiáll minden fórumon az erőszak mielőbbi beszüntetése mellett és támogatja az ENSZ és az Arab Liga közös megbízottjának, Lahdar Brahiminek a tevékenységét, amelynek célja a vérontás megállítása és a békés rendezés elérése Szíriában - közölte a két minisztérium.” – hvg, ugyanott.

Reméljük, a minisztériumoknak van igazuk és nem egy újabb „baltás gyilkos diplomáciai projekt” zajlik a keleti nyitás égisze alatt.