Valódi aknamezőre futott a kormánypártok diákok és a hallgatóság ellen folytatott kommunikációs offenzívája szerda este. Giró-Szász András kormányszóvivő tájékoztatója és Parragh László arra reflektáló –vélhetően nem túlságosan átgondolt – televíziós megnyilatkozása (a diákvezetők adatai a „tanulmányi osztályról” vannak) ahelyett, hogy a „megélhetési egyetemisták” kártyáját kijátszva leszalámizta volna a diákmegmozdulások vezetőit, valójában csúnyán visszacsapott. Ugyanis, ha az adatok tényleg onnét származnak ahonnét a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara jelenlegi elnöke mondta, az bizony komoly jogi aggályokat vet fel. Az ellenzék bűncselekmény gyanújáról beszélt, blogunknak nyilatkozva a TASZ lehetségesnek tartotta az eset kapcsán a jogsértés megvalósulását (bár a szervezet szerint a pontos részletek hiányában ez nem jelenthető ki), hallgatói képviselők pedig leszögezték: mondhat akármit Parragh, ezek az adatok nem nyilvánosak, az egyetem munkatársai törvényesen nem adhatták ki őket.

Annyi biztos, hogy a kormánynak sikerült megújítania a kommunikációját a felsőoktatási tüntetéssorozat kapcsán. Egy szerencsésebb demokráciában mondjuk egy ilyen „siker” után azért komoly társadalmi nyomás nehezedne a kabinetre a sajtószóvivő adatainak forrását firtatva, de Parragh Lászlóra biztosan, azt követelve, hogy magyarázza meg az ATV-n tett kijelentéseit.

Mert miről is van szó? Arról, hogy Parraghnak hála, a kormánynak döntenie kell:

A, megfelelő információk birtoklása nélkül, feltételezésekre (vagy egyszerűen hazugságokra) épülő lejárató hadjáratot folytat a diákvezetők ellen. Giró-Szász, Hoffmann, illetve Parragh kijelentései a diákvezetők adatairól valójában tippek, kevésbé optimista szemszögből mezei hazugságok.

B, a kormány burkoltan gyakorlattá szeretne tenni egyfajta jogsértési formát, melynek lényege hogy kormányzati, vagy kormány közeli szereplők (ne felejtsük el Parragh az első Orbán kormányban a miniszterelnök személyes gazdasági tanácsadója volt) mindenféle következmény nélkül, kedvükre mazsolázhatják ki az állampolgárok személyes adatait a nyilvános adatbázisokból, ha úgy ítélik rendszerkritikus a viselkedésük. Majd ezt egy nyilvános lejárató kampányban az illető ellen fordíthatják.

A történet megértéséhez lássuk az előzményeket, illetve a konkrét nyilatkozatokat a folytatásban.

Az ördög bal és jobb keze

Egészen szürreális fordulatokon van túl a mostani héttel a magyar felsőoktatás kormánypártok által „reformként” beharangozott haláltusája. Reménykedésre adhat okot, hogy a teljes megsemmisülés kapujában úgy tűnik az egymás ellen folytatott helyezkedést átmenetileg felfüggesztette a Hallgatói Hálózat és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, hiszen Budapesten először hétfőn, majd szerdán is erőteljes közös akciókkal lepték meg a nagypolitikát. Az elfoglalt hidak, spontán belvárosi vonulások, valamint a parlament lépcsőinek megrohamozása, mind olyan anomáliák voltak, melyekkel vélhetően sikerült átmeneti zavart okozni a kormánypártok soraiban.

Az örömmel ettől függetlenül azért jobb csínján bánni. A látványos erődemonstrációk genezise ugyanis inkább a minden képzeletet felülmúlóan ostoba és lekezelő kormányzati kommunikációra, valamint a tényleges vészhelyzetből táplálkozó megsemmisüléstől való közösségi félelemre vezethető vissza, sem mint a hallgatói szervezetek átgondolt stratégiájára. Ne feledjük, a HaHa maga határolódott el először a hétfői spontán eseményektől, majd szerda este az ATV-ben a két szervezet képviselői stratégiájukról annyit tudtak nagy egyetértésben elmondani, hogy konkrét tervek azok ugyan nincsenek, de legalább az egyetemisták már az utcán vannak. Végül is miért is kéne kapkodni. Főleg, hogy vidéken a hallgatói szervezetek végül megint egymást kezdték el szalámizni. Továbbá az sem kecsegtet semmi jóval, hogy a Műegyetem szerdai fórumán a HÖOK szónoka nem győzte ismételni, hogy ők nem szeretnének politizálni, elzárkóznak minden politikai párttól. Isten látja lelkem, de hadd éljek itt Tóta W. eheti igen fontos megjegyzésével: amíg a fiatalság nem kezd el részt venni a politika alakításában (értsd nem politizál) addig ez az ország már csak ilyen szép morális pöcegödör marad.  Azt már nem is feszegetném hosszabban, hogy ha valaki oktatáspolitikai célok megváltoztatásáért küzd, az ugyan bizony politizál.

Az önfeledt hülyeség csodákat szül

A magyar generációk jövőjéért aggódók azonban még mindig bízhatnak a kormánykommunikáció sötétségének erejében. Abból ugyanis, mint kiderült továbbra sincs hiány. A fő stratégia ugyanis nem változott Habony Árpiék boszorkányműhelyében: ne csak ellehetetleníts valakit, hanem lehetőleg jól alázd is meg. Lehetőség szerint kezeld debilként, írj neki ilyet: „Megértjük, ha a diákok úgy érzik, szeretnék valahogy kifejezni, hogy tartanak a változásoktól, de bízunk abban, hogy az ellenállásból megértés lesz, mert a változások értük és nem ellenük vannak”. Aztán, ha mit ad’Isten, elfoglalnak neked érte két hidat, akkor inzultáld a lelki világukat Selmeczi Gabikával: „fontos, hogy a kormány leüljön a szakemberekkel és a diákokkal vitázni, hogy a hallgatók is megértsék, milyen átalakítás zajlik a felsőoktatásban. Az átalakításnak a Fidesz szerint a diákok nyertesei lesznek”. Csak, hogy biztosan megrohanják a parlamentet.

Aztán az egészet tetézd a szocializmus legszebb éveit idéző fenyegetőzéssel, magánéletben turkálással:

„Közpénzen meghatározott időt lehet eltölteni az egyetemeken. Ösztönözni kell arra az egyetemekre, főiskolákra bekerülőket, hogy végezzék el ezeket a felsőoktatási intézményeket, és ne forduljon az elő, mint ahogy itt nézem [belenéz a papírba - szerk] van olyan hallgatói önkormányzati vezető, aki kilenc, tizenkettő, vagy 11 éve lépett be az egyetemi falak közé és azóta nem hagyta el azt.” – Giró-Szász András, az ATV bejátszásában, 13:27-nél (visszamaradó felvételidő)

Na most, itt már azért felmerülhet a kérdés, hogy ugyan ezt a listát milyen forrásból állította össze a szóvivő? Honnét tudja, hogy melyik hallgatói vezető, mikor kezdte meg a tanulmányait? De az igazi mutatvány csak akkor kezdődik, amikor Parragh László, Kálmán Olgának meg is adja a választ, hát az ilyesmit a tanulmányi osztályról szerzik be:

Videó 5:23-tól (egyébként Parragh 7:00-tól kezd érdekessé válni):

-          Ön ezt honnan tudja?[hogy melyik diákvezető hány évet járt egyetemre – szerk]

-          Van egy statisztikailag nagyon érdekes összefüggés, hogy azokból a korosztályokból 2005-ig nőtt a hallgatóknak a száma, a beiratkozó hallgatók száma, hogy azokból a korosztályokból, ahol nagyon magas a hallgatói szám egyre kevesebb a ténylegesen a diplomát átvevőknek  a száma…

-          Honnét tudja hogy a diákok veztői…

-          Elkezdtük ezt vizsgálni, elkezdtük ezt vizsgálni…

-          A HÖOK vezetőjét?

-          Nem a statisztikai adatokat

-           De ön a diákok vezetőiről beszélt…

-          Hadd folytassam, és kiderült nagyjából 30%a ma a hallgatóknak az életvitelszerűen egyetemből él, egyetemen él ez a foglalkozása, ha nagyon keményen fogalmazok. Ezen belül az derül ki, hogy a hallgatói vezetőknek egy része is ide tartozik.

-          Ez hogyan, miből derül ki?

-          Érkeznek a panaszok a kamarába … de akkor az ember azért ránéz arra, hogy mégis akkor hány éves az a fiatalember, aki ezt a szervezetet irányítja és kiderül, hogy 8 éve és 36 éves.

-          Az hogy hány éve kezdte a tanulmányait milyen kartonon szerepel?

-          Bármelyik egyetemre bemegy megtudja, ezek nem titkos adatok. Tanulmányt készítettünk. Ennek melléktermékeként dőlnek az ilyen információk, még más is, ha hiszi, ha nem.

02:05

-          Honnét tudja, hogy ki mikor kezdte a tanulmányait?

-          A tanulmányi osztályról.

-          Ön lekérte?

-          Nem lekértem, mellék információként ott volt. A statisztikából ez kipotyog.

Hát, Parragh szerint már csak így megy ez. Bárki politikus, képviselő, csinovnyik besétálhat a Tanulmányi Osztályra, ott készségesen megadják Kovács Elemér balneológia-bálnakommunikáció szakos hallgató anyja nevét, EHA kódját, TB számát, Adó számát, jogviszonyának keltezését, et cetera.

Természetesen nem.

Blogunk megkérdezte az egyik hallgatói szervezet érdekvédelmi referensét, aki kifejtette, hogy a Tanulmányi Osztályon még csak arról sem adhatnak felvilágosítást idegeneknek, hogy valaki egy egyetem hallgatója-e vagy sem. Az pedig szintén kizárt dolog, hogy Parragh, vagy a kormányszóvivő, ha így jutott adatokhoz, az törvényesen valósulhatott meg.

Horváth Csaba az MSZP politikusa szerint, aki a beszélgetést követően a stúdióban reagált a látottakra, akár a jogosulatlan adatszerzés és adatkezelés bűncselekményének gyanújáról is szó lehet.

Jóri András volt adatvédelmi biztos a témával kapcsolatban egy nappal később egyébként azt nyilatkozta, hogy amennyiben ezek az információk publikusak voltak már előzőleg, esetleg a neten, akkor maximum közvetve történhetett jogtalanság, bár ez, mivel a hallgatói képviselő közszereplő azért összetett jelenség. Azonban, ha indulna egy vizsgálat, mondjuk a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál, és bebizonyosodna a jogtalanság, az elkövetőket pénzbírsággal lehetne sújtani. Azonban bűncselekményről szerinte nem lehet beszélni, hiszen ahhoz a rosszhiszemű haszonszerzés tényállásának is meg kell valósulni, a kategóriába azonban a politikai haszonszerzés nm tartozik bele.

A kérdéssel a Társaság a Szabadságjogokért szervezetét is megkerestük, akik szintén nem zárták ki a jogsértés lehetőségét, bár ezt a konkrét részletek hiányában nem lehet kijelenteni:

„A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) álláspontja szerint az Ön által vázolt események kapcsán felmerül a jogsértés lehetősége, azonban az ügy összes körülményeinek ismerete nélkül ezt nem lehet kijelenteni.”. – a TASZ leveléből

Biztos, ami biztos rákerestünk a neten a HÖOK elnökének, illetve pár hallgatói vezetőnek az életrajzára. Találat nem igazán akadt (egészen pontosan egy regionális vezető esetében volt kivétel). Szóval a kérdés továbbra is áll: valóban léteznek pontos információk a diákvezetőkről? Ha igen, honnét származnak? Ha, nincsenek, milyen alapon zajlik a kormányzati kommunikációs offenzíva? Ha a közszereplő egyetemi diákvezetőkről jogszerű minden elérhető adatot publikálni és felhasználni, a politikai közszereplőkről ez miért nem lehetséges? Ami jogszerű / jogtechnikailag nem vitatható, az szükségszerűen egybevág azzal, hogy valamit megtenni erkölcsös, vagy éppen nem (lásd. egyetemi plágiumok és jogi szankcionálhatósága)?

Szomorú realitásunkhoz talán utolsó gondolatként csak annyit még, hogy Kálmán Olga hiába játszotta be aznap este a kormányszóvivőre vonatkozó képsorokat a meghívott HaHa és HÖOK képviselőknek, hiába kérdezett alá a témának, a két diákvezető nem értette meg mindennek mi volna a tétje…

 Update: írásunk megjelenésével párhuzamosan a Magyar Nemzet címoldalán listázta ki a diákvezetők személyes adatait, ezzel próbálva igazolni a keretszámok csökkentésének jogosságát. Az eljárás gusztustalanságán túl, fontos megjegyezni, hogy ezzel képet kaphattunk a Giró-Szász András által emlegetett hallgatói vezetőkről készített listáról. A kérdés tehát még inkább aktuális: honnét vannak az adatok?