„A beszéd miatt tápláljuk azt az illúziót, hogy az emberek szabadok…” Cioran

Lassanként időszerű volna, hogy ennek a mondatnak a jelentőségéről, fontosságáról valaki felhomályosítsa Tarlós Istvánt és az ő budapesti adó-ámokfutását kétmilliárd forintos megbízás keretében tervezgető Fideszes Századvég Gazdaságkutatót (Giró-Szász András kormányszóvivő volt tulajdona, akiktől a dugódíjon át az összes csoda ötlet kipattant az utóbbi időben).

Adott ez az ország, ahol rengetegen érzik magukat a rendszerváltozás veszteseinek, élnek sokkal kevesebb pénzből havonta, mint ami az elfogadható életszínvonalhoz szükséges volna (gonosz módon - az egyszerűség végett - most vegyük ide azt a négymillió embert is, aki a létminimum alatt él). A társadalom ezen felsorolt részeinek életét lassanként az a minimális komfortérzet teszi elviselhetővé, hogy jelenleg még szabadon fejezhetik ki gondolataikat, beszélhetnek, hozzáférhetnek a nyelvi rendszerhez, ami az emberiség „valóságát” meghatározza. „Ugatni még szabad”, ugye. Ez nem tűnik soknak ugyan, de ahhoz elég, hogy az ember átélhesse a szabad alkotás folyamatát, szavakkal „világokat teremtsen”, vitákon keresztül néha emlékeztesse magát: ugyanolyan jogú állampolgár, mint bárki más, véleménye ugyanannyit ér, mint bárki másnak (legyen az államtitkár, miniszter etc, hiszen csak titulusok azok egyszerű embereken).

Az egyenjogúság és szabadság itt megnevezett utolsó illúzióját (ami azért minimum járna, mert azért élünk jelenleg ilyen szarul  - pardon - , mert úgy döntöttünk, hogy demokráciában élünk a diktatúra könnyeden ringató karjai helyett) készül elvenni jelenleg Budapest polgármestere. Amennyiben ugyanis a Budapest névhasználati díj elve megvalósul, akkor ez fog bekövetkezni.

Lehet most legyinteni, hogy a szerdai közgyűlésen végül elnapolták a kérdést „az ügyben további egyeztetések szükségesek”, de a hasonló szavakkal elnapolt taxis rendelkezés esetében is kitűnt, hogy minderre az elmebajra szeptemberben visszatérnek. Azt meg láttuk, hogy alapvetően a kormányzat a társadalom ellenálló képességét teszteli egy-egy adónem bevezetése előtt, ha nem akkora a cirkusz, akkor szép lassan csak megvalósítják, majd ugyanazon az elven még egy sor másik is követi (külön- és válság adók, nyugdíjpénztári pénzek, egykulcsos jövedelemadó etc).

Ne legyenek illúzióink, ha ezt Pesten bevezetik, akkor az ország többi része sem ússza meg. Persze ritkán képedünk el olyan dolgokon, melyek nem velünk esnek meg, de egy olyan kormányzás esetében, ami éppen erre épít és egyesével, elszigetelve zúzza össze az egyes rétegeket (magánnyugdíj pénztári tagok, rendőrök, tűzoltók, szakszervezetisek, bírók stb.) lehet, jobb lenne ezzel felhagyni, mert egyszer sorra kerülünk. Lehet, hogy jobb nem megvárni.

A Budapest név és változatai - Buda, Budai, Budapest, Budapesti, Budapest Főváros, Budapest Fővárosi, Főváros, Fővárosi, Pest, Pesti, Pest-Buda, Pest-Budai - használatának fizetőssé tétele (és most mindegy, hogy a 750 000 forintos meghatározatlan időre szóló használatot, vagy a 100 forintos darab feltüntetést nézzük) nem ehhez a valósághoz tartozik. Nem a jogállam, vagy demokrácia világa, ahogy egy iparjogvédelmi szakértő fogalmazott:

A Budapest szónak nincs megkülönböztető képessége, így nem is lehetne Budapest szóvédjegy, ezért licencdíjat nem is kérhetne az önkormányzat a használatáért. De nyilvánvalóan nem is licencdíjat szedne, csak akkor nem tudni, hogy mit” – mondta a hvg.hu megkeresésére Jókúti András iparjogvédelmi szakértő

Vélhetően bármilyen jogcímen szedné a bármit. Csak pénz legyen. Azonban tisztázzuk, ha ez bekövetkezik, akkor az már többé már nem a mi akármennyire is elkúrt demokráciánk, hanem a mítoszok, a középkor, a sötétség földje. Ahol egy privilegizált csoport magához veszi ismét a nyelvet, mint ahogy régen tették ezt az egyiptomi papság tagjai, vagy a szerzetesrendek kódexeikkel. Mítoszok és önjelölt félistenek földje, akik ismét szolgákká alacsonyítják embertársaikat (hogy milyen alapon, az kérdés persze, de az isteneket ilyesmi vélhetően nem érdekli) és kijelölik számukra, hogy melyik „karakterláncért” kéne fizetni, ha a cseléd a szájára, laptopjára, gazdasági társaságára, vagy domainjére veszi és melyikért nem.

Ezen az alapon egyébként bármelyik szót fizetőssé tehetnénk, vagy fizetésre kényszeríthetnénk a térképgyártókat is, akik használják a Budapest karakterláncot térképeiken. Vagy fizethetne az EU is, hiszen a kontinens szintén tartalmazza magyarországi zárt osztálya kellős közepén a Budapest karakterláncot.

De fordítsuk komolyra a szót, ha tényleg a szóadó bevételéből kell megmenteni Pestet, akkor Tarlós főpolgármester figyelmébe ajánlanám a következő karakterláncokat: lóf@asz, helikopter, mondjon le. Ezek sokkal gyakrabban fordulnak elő a nyelvi környezetben, így ezek fizetőssé tételével, sokkal több bevételt remélhetnének. Budapest egyben Európa pornó fővárosa is, így a szex, vagy az xxx karakterlánc fizetőssé tétele ugyanúgy indokolt lehet.

Sőt lehetne a Pusztító című filmből ismert „tiltott szó bírságoló gépeket” is felállítani:

Egyébként jobb volna tényleg kétségbe esni, hiszen úgy tűnik, hogy a Fidesz pokolra szánja a „bűnös várost”, pénzt nem, viszont a tébolyodott várkapitánynak szabad kezet ad. Mindegy, hogy a szóadó, a dugódíj, vagy a hídpénz fog megvalósulni, kicsinálja a fővárost. Az meg nem tétel, csak legyen pénz. Még egy kicsi pénz!

Egyébként a legjobb az volna, ha a három egyszerre valósulna meg: mondjuk a Pesti pékség Budán lakó tulajdonosa előbb 750 ezret fizetne be a névhasználatért, majd kifizetné a havi 10 ezret a dugódíjra, oda-vissza naponta fizetne egy ezrest, mert áthajt a Margit-hídon, mi meg boldogan vásárolnánk a 800 forintos zsömlét.

Szegény Totalcarosok hiába írják le – egyébként egy nagyon príma bejegyzésben –, hogy addig ne hivatkozzon senki arra, hogy „mert Londonban is van dugódíj, itt miért ne legyen” amíg lövése sincs arról, hogy Londonban miért, hogyan, mennyiből és mennyi idő alatt csinálták meg. Még kiderülne, hogy a londoni projekt egy év problémafelmérést, majd négy év tervezést követően 100 millió fontos felkészülési költséggel valósult meg. Fejlesztették a közösségi közlekedést, új buszokat vásároltak, parkoló hálózatot fejlesztettek.

Nálunk? Bejelentették, hogy megszűnik a BKV, vagy legalább is ketté válik, mert túl sok az adósság. A kérdés annyi, hogy mi lenne a várossal, ha a döglődő közlekedési vállalatnak kéne kiszolgálnia a dugódíj miatt megtízszereződő forgalmat? A válasz vélhetően: ki nem szarja le, csak legyen belőle egy kicsi pénz…

Egyébként lehet érdemes volna lassanként megrágni magunkban Abraham Lincoln szavait, a közállapotokat elnézve egyre aktuálisabbak lesznek:

Elnyertük a demokráciát, s most itt a kérdés, vajon alkalmas-e arra, hogy fennmaradjon. talán elérkeztünk az ébredés szörnyű napjához, és az álom bevégeztetett. Ha így van, sajnos mindörökre bevégződött. Nem hihetem, hogy az embereknek valaha is megadatik az alkalom, amely nekünk megadatott. Talán el kéne ismernünk ezt, és belenyugodnunk, hogy szabadságról és egyenlőégről alkotott eszményünk dekadens és pusztulásra szánt. Halottam egy keleti uralkodóról, aki azt a feladatot rótta bölcseire, hogy találjanak fel neki egy mondatot, mely minden időkbe s minden helyzetben igaz és alkalmas. S ők e szavakat tárták el: »És ez is elmúlik egyszer.« Megpróbáltatások idején vigasztaló e a gondolat - »És ez is elmúlik egyszer.« És mégis – hadd higgyük, hogy nem igaz! Éljük meg, hogy bizonyíthassuk: megművelhetjük a körülöttünk lévő természeti világot, és a bennünk lévő értelmi és erkölcsi világot, hogy megérjük az egyéni, társadalmi és politikai felvirágzást, amelynek iránya előremutat, és amely, míg tűr a föld nem fog elmúlni… - Abraham Lincoln