Történelmi fordulópont, vagy a morális véglénység új mérföldköve ebben az országban? Sokan sokfélképpen próbálják értelmezni a március 27-e óta tartó államelnöki ámokfutást és annak dicstelen lezárását. De vajon mekkora jelentőséget lehet tulajdonítani egy hübrisszel megáldott bohóc hiszterikus bukásának? Változok ettől valami ebben az országban? Vagy ez is csak egy újabb szomorú anekdota lesz az itthon rég kicsinált emberi értékek történetében? Összegzési kísérlet Schmitt ügyben.

Hegedüs Zsuzsa a napos csibe és az isteni kökénydzsem program kormányzati háziasszonya a nagy sikerre való tekintettel a nol.hu után az fn.hu olvasóival is megosztotta a létminimum szélén egyensúlyozó rétegek felzárkóztatására vonatkozó nézeteit. Ahelyett, hogy könnyedén talajba döngölnénk, meg azt mondanánk, hogy ez egy kretén, ne is foglalkozzunk azzal, ahogy mondta, hanem vessünk egy pillantást arra, amit mondott.

A Jólét és Szabadság Demokrata Közösség egy remek ötlettel állt elő. Népszavazási kezdeményezés keretében meghirdette a No REZSI programot, Magyarország történetének eddigi legnagyobb beruházási programját. Azonban a Szólás Szabotázs szerint, ha már nagyratörőek vagyunk, legyünk igazán azok. Bár a JESZ programja remek, de lehet ez jobb is. Így meghirdetjük Magyarország legnagyobb volumenű beruházási kezdeményezését, mely egyben megszűntetni hivatott az összes vitát, visszaadja a magyarok csorba önérzetének fényét és hihetetlen mértékben javítja a közhangulatot. A program neve: JAPÁN BOHÓCKURVÁT MINDENKINEK E!

Mostani bejegyzésünkben folytatjuk a megkezdett időutazást, következzenek tehát a tavalyi év további elmekórtani esetei.

„Ott ül a förtelmes szakadék szélén, a pusztulás szélén, már húzza lefelé a mélység, és ő csak legyint, befogja a fülét, mikor a veszedelemre figyelmeztetik! De hát mire vár? Csodára talán? Igen, csakis így lehet! Hát nem a téboly tünetei ezek?” – Dosztojevszkij. A nagy mester bölcs szavai után mit is mondhatnánk még, jöjjenek a legőrültebb történetek a turáni téboly legutóbbi naptári évéből.