Legalábbis ezt írja a francia Le Mond a magyar közéletet napok óta izgalomba tartó Jobbikos tiszaeszlározás kapcsán. A magyar Dreyfus-ügyként aposztrofált múlt század végi eseménnyel - amiről csak a tisztánlátás végett megjegyzendő, évekkel előzte meg a francia közvéleményt megosztó kémbotrányt - nem az a legnagyobb baj, hogy felemlegették, és annak sem kéne gondnak lennie, hogy ez éppen a szélsőjobbnak a sajátos interpretációjában történt.

Hiszen nem is olyan régen még ugyanezen orgánum féltette Európában a leghangosabban Magyarországon a véleménynyilvánítás szabadságát. Most meg egyenesen azt állítja, hogy túlzásokba estünk, kitolódtak a megengedett beszédmód határai. Bizonyos témák tabuként való kezelése, nem mozdít előre semmit. A szocializmus idején mindenki úgy bújta a szamizdatokat, mintha a Biblia volna. Pedig bizton lehet állítani, hogy azon írások nagy többségének élvezhetősége, irodalmi értéke - ki olvas ma például Beszélőt? - a nullához konvergált. Volt olyan korszak is, amikor menő volt pont ebből kifolyólag Magyarországon maoistának lenni, ugyanis a szovjet-kínai viszony megromlása idején itthon indexre kerültek Mao Ce-tung művei. Ki a rosseb venne ma a kezébe egy Mao könyvet? Csakis azért volt mégis oly vonzó, mert tiltva volt.

A Fideszes srácok összetehetik a kezüket mert az ég nem csak a fenomenális és majdnem kozmikus kétharmaddal áldotta meg őket, hanem valami olyan elképzelhetetlenül életképtelen ellenzékkel, melyhez foghatót álmodni sem lehet. A tegnapi facebook hirdetés felhozatalban szerepelt a következő drágakő:

Igen valóban ez szerepel ott: Baloldali.hu – Az ellenzék lapja. Mert ellenzékinek lenni szexi.

A magyar közélet képviselőinek bámulatra méltó húzásai arra kényszerítenek bennünket, hogy új rovattal jelentkezzünk. A Sírva röhög a magyar rovatunkban rövid színes, szagos hírekkel fogunk szolgálni az általános turáni agybaj általunk legszembetűnőbbnek minősített szimptómáiról.

Korábban amellett törtünk lándzsát, hogy hiába itt a nagy örömködés, Schmitt Pali szánalmas lemondása jottányit sem változtat a nagy keleti-ugar vidám hétköznapjain. Jöjjön egy példa, hogy micsoda finomságok zajlanak a „morális megújulással” párhuzamosan.

Az érvelve perelő Palibácsi botrányának kiteljesedésekor (március 28) az origo.hu-n lejött egy írás a következő címmel: „Újabb milliárdos megbízást nyert egy Közgép-konzorcium”, hogy aztán gyorsan el is felejtődjön a felháborodás közepette.

Pedig egy sokkal többre hivatott tanmeséről volt ám szó. Miről is? Hát valami olyasmiről, ami kapcsán felmerülhet a szabálytalan pályáztatás – korrupció - alaptörvénnyel ellentétes mutyi gyanúja és valami ennél is konkrétabb.

Komjaga kolléga írásával, szinte pontról pontra egyet lehet érteni. A börleszkbe illő jelenet, hogy fűszereket ültetünk a városháza elé, és ez majd egy új korszak nyitánya lesz úgy abszurd, ahogyan van. Megértem  én, hogy a Murphy's-ben este a tizedik viszki környékén ez egy jó ötletnek tűnt, de normális, - vagy inkább hazai viszonylatokban gondolkodva - szerencsés esetben a szesz tanácsára megszületett elhatározás és a kivitelezés közé be szokott csusszanni egy-egy kijózanodás. Itt úgy látszik ez elmaradt.

Azonban igazságtalanok volnánk jó Páva Zsolttal szemben, ha a városban uralkodó jelenlegi állapotokért az általa menedzselt, Komjaga kolléga megfogalmazásában csak einstandműveknek aposztrofált jelenséget kiáltanánk ki egyedüli felelősnek. A befektetések nem (csak) ezért maradnak el. Hanem azért is, mert - mondjuk hazai szinten - nincs miből és végképp nincs hova, vagy miért befektetni. Pécsett ugyanis nincs pénz. Olyannyira nincsen, hogy már rendes alvilággal sem rendelkezik a város, hiszen a gengszter is üzletember és nem az irgalmas szamaritánusok pénzpumpája.

Aki esetleg aggódott volna a baranyai megyeszékhelyen a legnagyobb munkáltató csődje,ehhez kapcsolódóan a 33-34%-os munkanélküliség, vagy a pénzhiány miatt lassan díszlet nélkül maradó Nemzeti Színház és az életképtelené vált városi múzeumok miatt, megnyugodhat. A város vezetése a helyén, kreatív ötletekben sincs hiány, szóval megszületett a megoldás: a polgármester ültet oregánót, meg póréhagymát, mert az megfűszerezi a mindennapokat!

Nem kedves olvasó, sem önnek sem nekünk nem bomlott még meg az elménk. Ez a valóság. Nem is akármilyen valóság, egy új korszak hajnala. Kövessük meghatározásunkban egy önkormányzat közeli portál szerénységét: „Új korszak kezdődik Pécsett a fűszerültetéssel”.

Hogy valóban megértsük ennek a nagyszerű tervnek a mélységeit, rágjuk át magunk a felvezető kommuniké ötéves tervbe oltott gazdaságos kapitalista bullhsit világán:

„Ezt a tavaszt azzal ünnepeljük, hogy közösen fűszerbe borítjuk a várost, hogy sokszínű programjaink, Zsolnay Negyedünk és Kodály Központunk mellé a fűszerillat teremtsen varázst!  Miért? Mert Pécs, a Kultúra Városa egy olyan különleges és varázslatos hely, amely megfűszerezi az életet!  Szeretettel várunk minden pécsi polgárt és minden nálunk vendégeskedőt március 31-én délelőtt 10 órakor a Városháza elé, ahol Páva Zsolt polgármester elülteti az első fűszernövényeket - Pécs önkormányzata”