Vélhetően nehezen lehetne rekonstruálni azt a kollázst, ami különböző testrészek, - nyílások és személyek változatos felhasználásával szerencsétlen Tarlós István fejében összeállt, miután hírül vitték neki futárai: megint gáz lesz a BKV-val. Az éppen összeszakadt metróval legalább is biztosan.

Egyik kedves ismerősöm a szakdolgozat-ügy kirobbanása elején a következőképpen fogalmazott: „Igazából ez a történet mindegy hogyan végződik, csak végre Fletó tűnne már el, mert mindennek és mindenkinek csak árt, ha valahol megjelenik, ráadásul mindenhol ott van, mert nem bír leállni, cselekszik akkor is, ha nincs értelme: ő a köztársaság sportszeletes csávója.”. Elnézve a történet alakulását ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna a kolléga, Ferencünk eltűnt szakdolgozata ugyanis nem probléma, hanem a legfőbb jó, amely a közéleti képlet legfontosabb szereplőivel mostanság történhetett. Természetesen kivétel ez alól úgy fogalomként az ország, meg benne a lakosság, de hát rájuk az utóbbi huszonhárom évben is szart mindenki (képleten belül és kívül egyaránt), szóval most is hanyagolhatjuk őket.

Itt ez a Gyurcsány-ügy. Már megint. Olybá tűnik, mintha szegény Ferire most rájárna a rúd. Van egy viccpártja, frakció nélkül és jelenleg - nagyon fontos kiemelni, hiszen láttunk mi már karón varjút, bár nem volt szép -  csak a legelvakultabb Gyurcsány hívők gondolhatják komolyan, hogy ez a figura még labdába rúghat a magyar közélet gyepén. A gond ott kezdődik, hogy állítólag lopott. Már megint. Horn Gyulásan erre csak annyit mondanánk, hogy na és. Lényegét tekintve a fanatikus fideszeseken - verjük agyon Gyurcsány Fletót ő felel minden bajunkért - és a hasonlóan elborult dékásokokon - Fletó a mi messiásunk - kívül senki sem tartja többre őt, mint ami valójában. Egy sokszor megbukott paprikajancsi.

Ahogy a kanadai médiaguru, McLuhan fogalmazott: a médium maga az üzenet. Ez a felvetés az utóbbi időben mit sem veszített aktualitásából, sőt, igen érdekes konklúzióra juthatunk, ha a honi étkeztetés újdonsült csodafegyvere kapcsán – Erzsébet-utalvány – kezdjük megvizsgálni jelentését.

Amennyiben a szent ételjegy víziója apropóján állunk az adott mondat mögé, egyből új színt kap a sok helyen talányként, paradoxonként, esetleg pusztán a cinizmus és lekezelés fogalmainak megtestesüléseként számon tartott kormányzati kommunikáció. Megvilágosodik egy félreértés története.

A következő években legalább egyharmadával kell csökkenteni az adóterhelést, valamint egy józan észre épülő, növekedésorientált, beruházás-élénkítő és munkahelyteremtő politikával a mostaninál gyorsabb tempóban kell kivezetni az országot a válságból – fogalmazott Matolcsy a Kossuth Rádió 180 percének. A megszorítások helyett szintén az adók csökkentését szorgalmazta Orbán Viktor is, hozzátette:  "minél nagyobb az adócsökkentés, annál jótékonyabb hatású", majd az Európai Bizottság véleményére hivatkozva elmondta, annak iránya ugyanaz, mint a Fideszé. Eszerint, nem lehet úgy megtakarítást elérni, hogy átmeneti intézkedésként pénzeket vonnak el, mert a következő évben azok nagy részét vissza kell majd adni. A KDNP részéről Semjén Zsolt is a gazdasági fordulat mellett tört lándzsát – „Nem szabad a lakosságot megsarcolni. Ez nemcsak erkölcsileg elfogadhatatlan, hanem a gazdasági növekedés ellen is hat” – fejtette ki Semjén.

„Ezt követően nagy reccsenés hallatszott, majd lassanként nyikorgó eresztékeivel Baráth Zsolt hajója átbucskázott a világ szélén – „Ó Emese fogadj magadhoz a csodaszarvas mellé a Szíriuszra!” – kiállított a Jobbik képviselője, majd lassan elnyelte a kraken bűzös szája.

A tragikus zuhanás egy az ország életét gyökeresen megváltoztatni igyekvő folyamatot akasztott meg, mely évek óta erősödik és centruma a törvényhozás szentélye, ezen belül is annak titokzatos Grimm-ügyi Bizottsága.