Egészen magára gerjedhetett a hét végére Orbán Viktor. A sajtóból kirajzolódó délceg karaktere láttán az ember legalábbis minimum magába zúgott volna: hódított, okított, szeretett. Pár nap leforgása alatt. Mindezt ráadásul államférfiúi magasságokban. Csütörtökön Brüsszelben kikiáltotta magát Közép-Európa szellemi vezérének, pénteki megszokott vallomásos rádióinterjújában megötszörözte az egyébként nem létező egy millió munkahelyet, végül bejelentette, hogy ő márpedig közpénzen fogja megzsarolni a magyar lakosságot, a személyes adatok önkéntes kiadást elősegítendő. Délután aztán elment Lázár Jánosért az „érzelmek városába” lánykérőbe, hogy a vidék tisztaságát magával vihesse az urbánus rothadásba.

Szóval rendesen sebességbe kapcsolt a hazai jó hír gyár, születnek a tündérmesék. Mert, hát a mesék fontosak, van aki leúszik Jangce folyón és kirobbantja a kulturális forradalmat, más fiúkérővel újjáéleszti a népi-urbánus vitát. Gesztus. Ettől lesz jobb a gazdasági hanyatlás, közérzet, meg a kezdődő diktatúra is. 

Aki lemaradt volna az most pótolhatja.

Van ez a szülés dolog. Ennek az örömeit, bánatait, nehézségeit, testi és lelki fájdalmait (ne adj’isten olyan szörnyű fordulatok esetén, mint vetélés, vagy abortusz) férfiként nem hiszem, hogy tisztünk lenne belső szemszögből tolmácsolni. Mivel a gondolat és érzetátvitel híján fingunk sem lehet róla, egész egyszerűen azért, mert a férfiak nem szülnek. Kivéve Semjén Zsoltot, meg az Alfa Szövetség ötven körüli hímtagjait. Ők így a kapuzárási pánik előtt legszívesebben megbélyegzést, gusztustalan ítéleteket, pánikot, torz vallási dogmákat, meg vérlázító döntéseket szeretnek megszülni.

Hála a KDNP csak technikailag, de létező frakciójának meg is tehették. Sikerrel eldönthették a magyarországi nők helyett, hogy ők magyar kórházban továbbra is csak küretkanalas kaparással és vákuumszívással szeretnék szükség esetén terhességüket megszakítani, semmikpépen sem tablettával. Mert a tabletta „a rejtőzködő fasizmus megjelenése” gyártóit pedig a „a pusztítás, halál, rombolás filozófiája” mozgatja. Bár ez már a szerdai szer elleni életvédő demonstráción hangzott el, sok még sötétebb dolog társaságában. Addigra már a meccs érdemi része ugyan lefutott – Szócska Miklós szakállamtitkár ugyanis már a hétfői parlamenti vitanap után elmondta a Hír Tv-nek: „a készítmény beszerzésére, OEP általi támogatására, forgalmazására nem fog sor kerülni.”, de még azért azt a több százezer magyar nőt, akin abortuszt hajtottak végre még gyorsan el lehetett ítélni nyilvánosan egy jó kis tüntetésnek. Mert az biztos Istennek tetsző.

Ha mások nem is, a szociálpszichológusok biztosan hálával tekintenek majd vissza a későbbiekben a Fidesz által a „vadbarom” választópolgárok igen reprezentatív mintáján végzett nagy társadalmi kísérletére itt a 21. század elején. Mert hát annak felgöngyölítése, hogy hogyan lehet emberekből szinte az összes önvédelmi reflexet, alapvető életösztönt, komolyabb erőszak bevetése nélkül kiirtani, megér egy misét. A jelenlegi önként vállalt teljes behódolást, mentális-morális-fizikai jobbágyságot ugyanis nehéz lenne másnak nevezni, mint az életösztön megsemmisülésének.

Valamiért rezignált beletörődéssel nyugtázzuk, hogy a kormánypárt jelenleg épp a választójog korlátozására készül, amihez még a világ legpofátlanabb promo szövegét is kitalálták:

"– Ez intellektuális cenzus lenne –... A nem tudatos, illetve a „nemkívánatos” szavazók adminisztratív-hatósági távoltartását szolgálja,... Mivel a választások napja előtt meghatározott idővel kellene regisztrálni, ez azt feltételezi, hogy azok járulnak az urnákhoz, akik józan, tudatos megfontolások alapján voksolnak a nemzet jövőjére, „és nem a választási kampány finisében az ellenfelet démonizáló, lebutított kampányszövegekre vevő vadbarmok”"

Pedig ez semmi több, mint demagóg hazugság. Valójában arról van szó, hogy a Fidesz tudatosan a társadalom tehetősebb részét, a haverokat, az oligarchákat segíti, még a lecsúszó középrétegekből, szegényekből kivert adóforintokkal foltozgatja a Matolcsy által elbarmolt költségvetés lukjait, így nem igazán szeretnék, ha a csalódott „vadbarmok” 2014-ben az urna elé állnának. Mivel a kreatív adók csodaországában növekszik azoknak a tábora, akiknek lassanként egy távolsági buszjegyre sincs felesleges pénze, borítékolható, hogy igen kevesen fognak családi utazásokat szervezni a kormányablakokhoz, hogy regisztráltassák magukat. Ezen sokat az sem javít, hogy utána a jelenlegi töketlen ellenzék és a Fidesz között választhatnának, bár, ha nem akarnak szomorkodva éhen halni kénytelenek lesznek.

Meg egy kiváló magyar író, műveinek minden kérdés nélkül helyük van az irodalmi kánonban. Miért fontos ezt leírni? Azért, mert a NAT változtatás következtében felhördülő baloldal éppen hisztérikusan kéri számon a kormányon Szabó Dezső és Nyirő József tananyaggá avanzsálását. Aki olvasta a Jézusfaragó embert, vagy Az elsodort falut, az  tisztában van vele, hogy ezek az írások olyan irodalmi értéket képviselnek, melynek okán méltán kerülnének be a középiskolai tankönyvekbe.

Illyés Gyula érthetetlenül felülértékelt regényét, a Puszták népét szokták kiemelni, mint a szociográfiai regény alfáját és omegáját, miközben Az elsodort falu, mind nyelvezetében, mind mondanivalójában sokkal komolyabb mű. Mi hát a gond ezekkel az írókkal? Az, hogy a Horthy-korszak idején jobboldali nézeteket vallottak, sőt Nyirő tagja volt a nyilas parlamentnek is. Azonban, ha nekiállunk politikai nézeteik alapján, illetve egy adott kisebbséghez való viszonyuk alapján értékelni az íróinkat, az nem irodalomi, hanem politikai jellemzéshez vezet. És ez baj. Nagyon nagy baj. Ne nézzünk meg esetleg egy filmet, amiben a zseniális színészi alakítást nyújtó Major Tamás játszik, csak azért mert elkötelezett, mondhatni véresszájú kommunista volt? Ugye, hogy hülyén hangzik.

Sokan még azt mondják, hogy az országban terjedő antiszemita tendenciákat erősítené Nyirő és Szabó műveinek megismertetése a középiskolásokkal. Nem. A fentebb nevezettek nem azért kerültek be a tankönyvbe, mert antiszemiták, hanem azért mert nagy írók voltak, és, ahogyan senki nem indul el egy bunkósbottal török Erasmusos diákokra vadászni egy jó Balassi vers után, úgy az Uz Bence elolvasását követően sem fognak sehol felfűteni kemencéket...

Hogy lehet ezt értelmesen csinálni?

Hát most aztán adott a nagy kérdés, hogy állítsunk-e Horthynak szobrot, vagy sem. Aztán az sem mindegy, hogy az mellszobor-lovasszobor-hajós szobor, vagy plakett lesz. A helyzet azért bonyolult, mivel kiderült, hogy úgy en bloc a volt kormányzónak, mint egész, sehol sem emelnének és az utóbbi időben nem is emeltek(!) szobrot, csak a darabjainak.

A Mancs körképéből legalább is kiderül (Az elismert katona május 17.), Csókakőn – ahol júniusban Hatvannégy Vármegyével, Romantikus Erőszak koncerttel fűszerezett szoboravatót tartanak –  Fűrész György polgármester inkább a katonai karriert emelné ki Horthyból, mint a deportálásokat, meg borzalmakat , de az nem is az ő felelőssége szerinte, csak a németeké (Horthyból a katonát ki Fűrészelte – mea maxima természetesen). Egyébként i s a szoborállítás pusztán egy párbeszéd megkezdését hivatott elősegíteni szavai szerint – a valósághoz hozzátartozik, hogy szobrokat még az életben nem emeltek közösségi viták kezdeményezésére, általában a kanonizált közösségi emlékezet szilárd megjelölései,melyek, büszkeséggel, és pozitív megerősítéssel látják el egy adott közösség tagjait. De az ilyen zsonglőrködést hagyjuk.

A Kerekiben elsőként (szobor kategóriában) felállított faszobor is inkább csak töredékekre fókuszált. Márton Lajos polgármester nem is vett részt az önkormányzati szavazáson a kérdésben, mert ellentmondásosnak látja a kormányzó eredményeit. Érdekes skizoid helyzetre mutat rá azonban, hogy ettől függetlenül azért – elmondása szerint –, ha ott lett volna, megszavazza a szobrot, mert alapvető kifogásai azért nincsenek a kormányzóval kapcsolatban. Az ötletgazda Csicsai László alpolgármester is csak a kormányzó katonai részének emelte a szobrot, legalább is a Mancsnak azt mondta, hogy államfői részét egész soványnak tartja a szegedi gondolat atyjának. Elképzelése szerint, ha csak a „jó” kormányzódarabnak emel szobrot, akkor még a politikai vita is elkerülhető. Kérdés, hogy a világ többi része is átköltözik-e az alpolgármester alternatív valóságába – ahol köztudott, hogy az egész szobor a daraboknak jár – , különben borítékolható, hogy vita lesz. 

Nem könnyű manapság az országban a házfenntartók sorsa. Az idei évre célul kitűzött 0 gazdasági növekedés helyett, a gazdasági kormányzat végül sikeresen mínuszba fordította a GDP-t, töménytelen új adót vetettek ki, illetve nem rendeződött mind a mai napig a devizahitelesek helyzete sem. A probléma súlyosságát jól jelzi, hogy május 14-én nem csak az ócsai szegénysor átadását halasztották el ismét (legalább is nyáron már nem költözhet senki), de ugyanaznap kiderült, hogy továbbra sincs Schmitt Pálnak se megfelelő hely a hazában. "Nem tudok kiköltözni, mert még nincs meg az új helyem" – fakadt ki a közelmúltban a volt köztársasági elnök az RTL klubnak, csatlakozva bánatával a devizahitelek miatt fedél nélkül maradt tömegekhez.