A magyar kormány prominensei a múlt hét folyamán magabiztosan átlépték az egyébként is megcsonkított és már csak technikai értelemben létező „demokratikus” kereteket, nyilvánvalóvá téve: saját érdekeikért hajlandóak szerintük is részben alkotmányellenes törvényeket megszavaztatni, társadalmi egyeztetés nélkül esetleg megtagadni az ország adósságainak visszafizetését – okozzon az államcsődöt is akár –, vagy, ha úgy ítélik, polgártársaikat üldözni véleményükért. A begyűrűző folyamatok közül a legnagyobb port talán Zugló Fideszes polgármesterének, Papcsák Ferencnek a húzása kavarta, aki úgy döntött, becsületsértésért és rágalmazásért feljelenti a Hír24 és a Népszava azon kommentelőit, akik a kerület korrupciógyanús ügyletei ellen szervezett tüntetésről és Papcsák viszontválaszáról szóló hírek alatt fejtették ki véleményüket.

A hozzászólások olyan „skandallumokat” követeltek, mint a többkulcsos adórendszer visszaállítása, vagy éppen nemtetszésüket fejezték ki a tanácsadó cégekre fordított milliók kapcsán, miközben a kerületben komoly megszorításokat léptettek életbe. A gesztussal (bár Rogán Antal és Orbán Viktor belinkelt kijelentéseit, vagy a választási eljárási törvény új módosításait sem kell alábecsülni), nagy lépést tettünk a disztópiák és az autokráciák világa felé. Pedig a sci-fik és diktatúrák történeteiből tudhatnánk, hogy a társadalom „jobbítása”, „megjavítása” érdekében szívből folytatott elnyomás, vagy az ennek álcázott végtelen hatalomvágy általában semmi mást nem hagy hátra, mint agymosást, romokat és halottakat. A történtek részletes összefoglalója alább olvasható.

Huxley csak könnyezne

A Hír24 összeállítása szerint, a kommentelők feljelentésének alapját képző, Papcsák elleni korábbi tüntetésen az elégedetlenség kiváltó oka az volt, hogy míg „tanácsadói szerződésekre nyolcvanmilliót, jogi tanácsokra huszonnégymilliót, egy erdélyi ház megvásárlására húszmilliót, zuglói borrendezvényre hárommilliót, lóversenyre másfél milliót költött az önkormányzat”, addig megvonták a közalkalmazotti cafeteriát, fizettetni akarnak a lakosokkal a bölcsődei gondozásért és magas kommunális adókat vetettek ki. De vélhetően az a kerületi LMP-s képviselő blogján olvasható információ sem javítja a közhangulatot, mely szerint a polgármester egyik üzlettársának testvére került az önkormányzati vagyonkezelő élére, amelynek működésének kapcsán több ellenőrzés is súlyos problémákat tárt fel.

Talán az egyik legszebb részlet:

„2012. január 16.

A CC Audit Pénzügyi Tanácsadó Zrt által készített átvilágítás anyag összefoglalója a polgármester és a képviselők elé kerül. Az anyag a Vagyonkezelő Zrt-re nézve igen súlyos megállapításokat tartalmaz:

„ A társaság kompetenciái túlnyúlnak a jogszabály által megengedett lehetőségeken, mely önmagában súlyos pénzügyi többletigények teljesítését indukálja. A Zrt támogatási igénye hallatlanul nagy, teljesítése felülvizsgálatlan, működésében kontrollálatlan. Mintha a tulajdonosnak nem lenne kellő rálátása a Zrt tevékenységére, mely mellett a társaság beszámoltatása is alig történik meg, vagy talán a tulajdonosi akarat is hiányzik.”” – Várnai László LMP-s képviselő blogja

Ennek fényében lássuk a kifogásolt négy komment közül azt a kettőt, mely nyilvánosságra került:

"Én, magam három unokám nevében tiltakozom minden további adó, illeték, sarcolás ellen!! Szemét, aljas mentalitásra vall, ha kommunális adóval, bölcsödei gondozási díjjal, bérek+nyugdíjak+adóbefizetés+stb után forgalminak nevezett adóval akarja helyre állítani az önkormányzat, az állam pénzügyi egyensúlyát. Járuljanak hozzá a nagy jövedelműek, vezessék be újra a többkulcsos adózást!!! Fizessen Papcsák úr és szemérmetlen, népnyúzó bandája!!!" 

Ennek már nagyon ideje volt, mert amit ez az őrült fitnyiszes polgármesternek titulált gerinctelen művel, annak véget kell vetni. Százmilliók mennek el tanácsadó cégekhez, akkor ez a senki mihez ért???" – forrás Népszava

Adódik a kérdés: ezekért a megnyilvánulásokért tényleg letöltendő börtönbüntetést is lehet kapni egy demokráciában? Mert bizony ez is lehet az eljárás vége (a jogi vetületről a Véleményvezér írását lásd itt). Amennyiben egy állampolgár nem tudja elviselni, hogy cselekedeteiről, személyéről valaki ítéletet alkot, netán akár igazságtalan véleményt mond, az ne legyen közszereplő. Az állam nem kényszerít senkit sem képviselőségre. Ennek a logikának a mentén milyen ellenvetéssel élhetnénk mondjuk egy „Politikus Védelmi Hatóság” felállításával szemben, melynek besúg munkatársai esténként a kocsmákban készítenék jegyzeteiket az asztaloknál egy sör, vagy fröccs felett elhangzó becsületsértésekről/rágalmazásokról? Persze tudjuk volt már ilyen, nem ezen a néven, de ezek szerint technikailag az is demokrácia volt?

A két komment egyébként – abból kiindulva, hogy kerületi témáról van szó –, vélhetően zuglói állampolgároktól származik. Ergo, olyan emberektől, akiket Papcsák Ferenc képvisel, akik a legkonkrétabban finanszírozzák adóforintjaikkal a megélhetését, illetve újraválasztásáról döntenek. Adódik a kérdés, hogy a legutóbbi, demokratikus elvek mentén elfogadhatatlan (de jogtechnikailag védhető), a politikai ellenfelek burkolt ellehetetlenítését célozó választási eljárási törvényt utolsó pillanatban még 65 oldalas módosító indítványával is kiegészítő, s azt ezzel végképp Fideszes-kívánságlistává silányító képviselőt ez miért nem érdekli?

A válasz vélhetően abban rejlik, hogy Papcsák már megmutatta, bárhol képes újrakezdeni. Zuglót megelőző időszakát a következő történet szegélyezi:

„Papcsák munkatársunknak leszögezte: ellene semmilyen eljárás nem folyt, „miért is folyt volna”!

A politikus ellen valóban nem volt eljárás. A fideszes képviselő sem vádlottja, sem gyanúsítottja nem volt a büntetőeljárásnak. A Szabolcs megyei 5. választókerületben kétezer forintot ígért, illetve fizetett ifj. Benkő Tibor, a település akkori független alpolgármestere azoknak, akik a Fidesz és az MDF közös jelöltjére szavaznak. Ez akkor Papcsák Ferenc volt.” – Népszabadság

Az anyaghoz később az újság, vélhetően szintén egy feljelentés miatt a következő közleményt rakta ki:

„A cikkben említett 2002-es baktalórántházi választási csalási ügyben kizárólag Benkő Tibort, a település akkori polgármesterét ítélték el, aki pénzt ígért mindazoknak, akik az országgyűlési választáson a Fidesz és az MDF közös jelöltjére szavaznak. Papcsák Ferenc érintettsége az eljárások során fel sem merült, egyetlen hatóság sem állapított meg felelősséget a terhére, ellene még csak eljárás sem indult.” - Népszabadság, ugyanott

Természetesen mi sem kételkedünk a képviselő ártatlanságában. Benkő Tibor a tudta nélkül vásárolt számára szavazatokat, mint ahogy a független hatóságok ítéletéből ez ki is derül. Jogtechnikailag mindez védhető. Tiszta sor.

Részben az egész rossz

A múlthét másik nagy győztese Rogán Antal, a parlament legnagyobb pártjának frakcióvezetője. Amellett, hogy az ország 13. legeladósodottabb városának vezetőjeként – melynek panamáiról az atlatszo.hu is hosszasan cikkezett –, a közpénzek hatékony felhasználásáért tüntették ki, de a választási eljárási törvény tervezetéről a hvg-nek – vélhetően egy elszólásában – kifejtette, hogy alkotmányellenes:

“A képviselőcsoport nem ellenzi a normakontrollt, szeretnék, ha az AB véleményezné a tervezetet és megvizsgálná, hogy az nem ütközik-e az Alaptörvénybe. Viszont a frakcióban az a közös álláspont, hogy a tervezet egészében nem alkotmányellenes, ezért rosszul nézne ki, ha ezzel a meggyőződéssel szemben mégiscsak kérnének alkotmányossági vizsgálatot.” – Rogán Antal a választási eljárási törvény előzetes normakontrolljáról hvg.

Egészében nem alkotmányellenes. Ezek szerint csak részben az? Az a baj ezzel, hogy egy törvény vagy alkotmányellenes, vagy sem, és punktum. Kár azzal jönni, hogy itt Rogán arra gondolt, hogy a törvény teljesen tiszteltben tartja az alkotmányos értékeket. Vagy, hogy a törvény egyetlen pontja sem ütközik az alkotmánnyal, mert vélhetően akkor ezt mondja a frakcióvezető és nem azt, hogy „egészében nem alkotmányellenes”.

Retorikai alakzatok egyébként sem segítenének ezen a törvénytervezeten. A választási regisztráció alkotmányba emelésével, vagy a választási kampány korlátozásával erről az egészről sokkal többet nem lehet elmondani, mint ahogyan Gombertz Tamás vélekedett publicisztikájában a hvg.hu-n: ez bizony választási csalás. Gondoljunk a legfrissebbekre: a választási reklámokat szabadon csak a Fideszes érdekeltségként emlegetett hirdetőtábla vagy óriásplakát felületeken, vagy a közmédiumokban lehet majd elhelyezni - kivételt majd csak az agyonszabályozott nyomtatott sajtós felületek jelentenek majd. A közmédiumokban az egy-egy pártra jutó időről pedig kétharmados felhatalmazással felállításra kerülő Nemzeti Választási Bizottság hatásköre lesz dönteni. Ennek pártatlanságát el lehet majd képzelni.

Ráadásul politikai kampány fogalmát – mondjuk az internetes tartalmak szabályozásához hasonlóan – félreértésekre, vagy akár visszaélésekre is alkalmas tág szövegezés jellemzi:

„A kampány definíciója ugyanakkor meglehetősen tágra sikerült: „kampánytevékenység a kampányeszközök felhasználása és minden egyéb tevékenység a választói akarat befolyásolása vagy ennek megkísérlése céljából”. Kampányeszköznek pedig azok az eszközök minősülnek – példálózó jelleggel említve a plakátot, a szórólapot, a személyes megkeresést, a gyűlést és a politikai reklámot –, amelyek alkalmasak „a választói akarat befolyásolása vagy annak megkísérlésére”.” - hvg.hu

A csavar az, hogy kampányt, csak a kampányidőszakban lehet folytatni. Előtte nem. Így mondjuk azokat az írásokat és újságokat is komolyan büntethetnék – a tervezet értelmében több milliós bírságról beszélhetünk – melyek mondjuk a kampány előtt „korteskednek” (értsd írnak róla, érvelnek mellette, amit így már bújtatott kampánytevékenységként is lehet mondjuk értelmezni) a választási regisztráció, vagy egy formáció mellett.

Szóval a választási törvénytervezet, amit nemrég az ellenzék részéről derűsen annyival letudtak, hogy "idegenben kell fociznunk és győznünk", kicsit kezdi túlnőni magát. Amennyiben ragaszkodni szeretnénk a focis hasonlatokhoz, ez nem idegen pálya lesz, hanem olyan meccs, amit egy aknamezőn játszanak majd.

Szóval lassanként már csak egy faladat marad: eldönteni, hogy ez sci-fi, vagy valódi diktatúra.