Épp kezdtünk volna megijedni, hogy itt az IMF tárgyalások előestéjén egyszer csak megtébolyodott a királyi egyes kamerái előtt a Fidesz házelnöke és egy ismét igazán jól sikerült Obersovszky stand-up keretében szándékosan elkezdte rombolni Varga Mihály főtárgyaló amúgy sem túl rózsás pozícióit, mikor jött nemzetünk miniszterelnöke és mindenkit megnyugtatott, ez nem káosz, koncepció. Pont olyan, mint a foci:

„Orbán szerint "ha mindenben engednénk, nem lennének tárgyalások". De a vége a lényeges a dolognak, ahogy többször is elmondta, "amikor a 90 perc végén lefújják a meccset". – index

Cselezgetünk, taktikázunk, először kis Kövér Lacis „árnyékhatalmak ügynökei”, meg „pancserpuccs”, meg „Nem hiszem, hogy a kormány hagyja magát megzsarolni, nekünk az IMF pénzére nincs szükségünk”. Csak hogy hallják ezek a kis ájemeffes, meg Európai Központi Bankos bankárkák a jó szittya szalonnás, balkáni politikai faszkorbács csattogását a távolban, hogy amikor Varga bemegy és elkezd velük matekozni - hogy mi csak azért is elővigyázatossági hitelt szeretnénk készenléti helyett-, tudják, hogy jobb sietni, hol a helyük, hogy ezek nem viccelnek.

Simplicity. Dobd a pénzt és kuss, bankár. Ez Magyarország, így finanszírozod, vagy el lehet húzni innét, mert megállunk mi a saját lábunkon, piaci alapon, simán.

Pedig, dehogy. Alapvetően lehet játszadozni az IMF-EKB tárgyaló delegációval, hogy majd úgy is „csak a végeredmény számít”, de talán egy olyan hiteltárgyalás esetében, melynek sikerén múlik az ország gazdasági stabilitása, ez vezetőpolitikusoktól több, mint felelőtlenség. Ennek a meccsnek ugyanis valójában nem akkor van vége, amikor lejár a 90 perc, vagy amikor a Fideszben úgy gondolják, hanem amikor az IMF feláll az asztaltól.

Na, jó, még nem egyből szólnak a harci dobok, a valódi mozgósítás várat magára szeptemberig. Generális Gyuri bátyánk ugyan a Heti Válaszban kifejtette, hogy tartanunk kell magunkat a permanens gazdasági világháborúnkhoz, más különben lópikula lesz itt nem 500 éves terv, meg gazdasági felzárkózás 2035-re, de még kicsit vakációzni megy a folytatás előtt.

Úgyis épp véget ért a rendkívüli ülésszak, nem kell kapkodni, Unortodoxia vezérkara kicsit nyaralni megy a döntő ütközetek előtt, egyesek aksikat töltenek, másokat remélhetőleg kicsit gyógykezelnek is, akár. Aztán megvalósulhat az álom, amiért pornós parlamentestül, Közgépvédő Szent Gabikástól együtt küzdhetünk:

"Úgy döntöttünk, elérjük azt, amire ötszáz éve nem voltunk képesek: fejlett, gazdag és boldog európai nemzetté válunk. Azt láttuk a világban, hogy a történelmi felzárkózás célját 15 és 25 év között érték el a sikeres nemzetek. Ha ennyi idő alatt nem ment, már nem is sikerült. Döntésünk szerint a 2025 és 2035 közötti időszakban kell elérnünk a felzárkózást, különben elakadunk. Nem a semmiből indulunk, ezért 20 évet adtunk magunknak a cél eléréséhez: 2030-ra szeretnénk elérni az akkori európai fejlettséget és életminőséget." – Matolcsy a Heti Válaszban

A csodálatos írásmű ezen pontján, a vidám kedvű olvasó még próbál ellenvetésekkel élni, jó olvasóként vitába keveredni a szöveggel, értelmet tulajdonítani neki, kritizálni. Például felveti, hogy tényleg micsoda boldog európai nemzet voltunk mi 1512-ben (ötszáz éve), de hogy az igazi boldogság csak a fél évezreddel ezelőtti választási évben jött el, Dózsástól, parasztostól. Viva 1514, vajon megáll-e majd két év múlva Gyuri bácsi párhuzama?

Amikor már mindenki azt hitte volna, hogy így a gazdasági nehézségek, világválság idején a hazai politikai oldalak közötti kommunikáció teljes megszűnése, a mikrovilágokba zárkózás végképp beteszi a kaput az egész országnak, egyszer csak a nemzetközi filmszakma gyűlöletében újra egyesülni látszik a nemzet. A hazánkra rontó Hugh Grantnek megírt levél után a Munkáspárt keddi közleményét – melyben a Budapest Bruce Willistelenítéséért szállnak síkra –, legalább is nehéz másnak tekinteni, mint az új nemzeti minimum alapjának.

Mert, hogy Willis miatt sok a nyűg, le vannak zárva utcák, meg hidak, a Munkáspárt már csak ezek miatt is kiebrudalná a fővárosból a színészt, de legfőképpen az tűrhetetlen, hogy Thürmeréket nem szórakoztatja John Mclaine legújabb kalandja, unatkoznak:

„Ezekkel a forgatásokkal rendre hülyítik a magyarokat. Amikor az Evitát forgatták Banderas és Madonna részvételével, elhitették velünk, hogy büszkéknek kell lennünk. Budapestet amúgy Amerikában minden második amerikai összetéveszti Bukaresttel vagy Varsóval, mint látod, nem a név a lényeg, na de így az egész civilizált világ fel fogja ismerni a pesti utcákat. Nem ismerték fel.

Most 150 milliót adnak az amerikaiak, hogy két-három hónapon át teljes felfordulást idézhessenek elő a fővárosban. A film ráadásul nem is Budapesten játszódik, hanem valahol Oroszországban, és a harc az orosz maffiával folyik.  A kulturális gyarmatosítás most hoz 150 milliót. De vajon megéri-e ennyiért, hogy meghunyászkodjunk magyar voltunkban, megéri-e, hogy akár egy darabkát is elveszítsünk nemzeti önbecsülésünkből? Egyébként is unjuk már a felfordulást, az útlezárásokat.” – a Munkáspárt keddi közleményéből

Különben az, hogy a Magyar Hírlap és a Munkáspárt ugyanazon a napon támad rá a külföldi színészszakmára, mint az ország ellenségeire, körülbelül ugyanazzal a retorikával valahol már-már a felfoghatatlan/perverz/szomorú/undorító/vicces kontinuitás egyszerre történő és csúcsra járatott megvalósulása:

„ha nincs eszünk, higgyük el, hogy a színész azt mond, amit akar a liberális demokráciákban…” …„egy hatalommal, pénzzel, előmenetellel kecsegtető láthatatlan tartomány legkisebb szolgája Hugh Grant” - Magyar Hírlap

„A kulturális gyarmatosítás most hoz 150 milliót. De vajon megéri-e ennyiért, hogy meghunyászkodjunk magyar voltunkban, megéri-e, hogy akár egy darabkát is elveszítsünk nemzeti önbecsülésünkből?”- Munkáspárt már idézett közleménye

A kormánypártokat úgy látszik nem tántorítja el a legutóbbi nemzeti spam mérsékelt sikere (eddig mindösszesen 368 ezer álkérdőív jött vissza a 8,2 millióból) a rá fordított 976 millióért cserébe, hiszen a hosszas vajúdást követően megtalált Hugh Grant címnek hála, megkezdődhetett a kormányzati levélküldözgetés nemzetközi szintre emelése!

„Megtalálták Hugh Grant hivatalos címét, és már el is küldték neki a kormány álláspontját a magyar sajtó viszonyairól - közölte a Miniszterelnökség Nemzetközi Kommunikációs Irodája hétfőn" - [origo].

Hála Istennek! Pedig csöppnyi országunk lakossága már kezdett kétségbeesni, hogy a Miniszterelnökség több napos állhatatos küzdelme ellenére sem lesz meg az a levélcím, és akkor Hugh Grant végül nem kapja meg írásban, hogy mit kell a magyar kormánynak megfelelő Hugh Grantként gondolnia a magyar média helyzetéről, meg saját magáról. De így, hogy küldtünk neki médiatörvényt, meg levelet, a krízishelyzet menten megoldódik. A magyar kormány megmondja, a Hugh Grant meg gondolja. Punktum.

A média helyzetéről természetesen Grant innét kezdve mást se fog gondolni, hogy szabad. Kumin Ferenc nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkár úr intelmének megfelelően:

"Kumin Ferenc nemzetközi kommunikációért felelős helyettes államtitkár közölte, hogy nemcsak a színész hivatalos címét tudják, de részletesen megírták neki azt, hogy a magyar sajtó szabad, és háborítatlanul működik". - [origo]

Az RTL Klub híradójában egyébként be is mutatták a nagyszerű levelet:Mert, hát demokratikusan működő országokban (médiástól, mindenestül) már csak így megy ez, megküldjük hivatalos kormányzati állásfoglalásban, hogy ezt tetszik innét kezdve gondolni. 

Hát ezek a rohadt elpuhult svédek képesek voltak becsukni a magyar PR-huszárainkat, besározni őket holmi állatkínzás vádjával, mert hát ezek ott északon csak „az elhízott hobbylovak látványához vannak szokva” – ahogy dörgedelmes éleslátással Csepin Péter portyavezető, a Bakonyi Poroszkálók elnöke, önkéntes tartalékos katona, hagyományőrző huszárkapitány, járőrparancsnok meg is jegyezte.

Mert ott a fjordok között, a nagy büdös hidegben, ahol minden ilyen hobbihájasra hízik – tiszta sor – nem képesek felfogni, hogy a magyar ló ilyen: köhösnek, göthösnek tűnik, mintha hólyagos lenne a patája, de ez illúzió, hiszen csak szálkás a szentem, izmos. Szikár, magyar.

Ráadásul az MTI tegnapi pompás híreivel szemben a svéd újságok egy nappal korábban még arról cikkeztek, hogy két hét lesz az a nyolc nap és benne van a pakliban, hogy el is vehetik a lovakat (a cikk szabadfordítását lásd a bejegyzés alján).

Amennyiben a hét elején az ember nem a parlamentben vette ki a részét az egymásnak nyújtandó seggcsók özönből az újabb gazdasági csődcsomagért, vagy licitált ellenzékiként annak megszerzésére egy nappal az IMF és a központi bank rosszallása előtt, annak feltűnt: július elsejével átszervezték az egészségügyet. Csökkent az aktív korházi ágyak száma (2500-zal), megváltoztak a beteg utak, három szintre szedték szét az ellátást, sok esetben a fél országot be kell valakinek utaznia, hogy ellássák (vagy opció még persze, hogy menet közben eltűnik a balfenéken, aztán nem kell többet utazgatni). A teljes egészségügyi ellátórendszert hálózatba kellett kapcsolni, hogy legalább papíron esélyünk legyen ellátásra a romok között – akinek köze volt mostanság a rendszerhez, az tudja, hogy ez az esély gyakorlatilag a nullával egyenlő (több hónapos várólisták stb.).

Mindeközben mintegy 80 milliárddal megnyirbálták a gyógyszerkasszát, valamint a kormányzat épp szélnek ereszti az egészségügyi dolgozók 62 éven felüli részét, a többi közalkalmazottal egyetemben. Hiába jelezte egységesen a szakma, ha ez bekövetkezik, akkor összeomlik az ellátó rendszer, mintha senkit sem érdekelne. Az ellenzéktől demagóg frázisokra (népirtás, Mengele-terv), a lakosságtól meg mindössze apátiára futotta.